"Te több törődést és figyelmet igényelsz, mint az eddigi barátnőim". Ez a mondat nagyon megdöbbentett és valljuk be rosszul is esett. Jogosan?

Figyelj, az ember változik. Nem kell sok idő, és a haverjai mind családos emberek lesznek. Lehet, hogy még jól le is szarják a fejét, felé se néznek többet.

Szóval ekkor majd rájön, hogy az az élet értelme, hogy ő is családban éljen. Szóval ne legyél olyan biztos abban, hogy ő nem akar családot.

Peeersze, megváltozik. Kár, hogy annyi nő elhiszi nekik. Ők maradnak magukra a gyerekkel együtt. Aki 30 évesen úgy gondolkodik, hogy aki nem megy el bulizni, mert fáradt, az nyugdíjas, az szerinted egyszer csak abbahagyja a bulizást, ha mondjuk gyermeket vállalnak? Nem. Ugyanúgy elmegy majd bulizni, azzal a szöveggel, hogy "ki akarom élni magam, amíg még nem születik meg". Aztán megszületik és jön az a duma, hogy "attól még, hogy gyerekem van, szükségem van a bulizásra", eközben a nő otthon kell legyen a gyerekkel, mert ugye szoptat, stb. A barátai is hiába lesznek családosak, nem fognak otthon ülni és (szerintük) papucskodni. Majd jön a legrosszabb, a "te akartad ezt a gyereket".

Én már belefutottam ebbe a hibába, gyereket szültem egy harmincon túli kocsmázós pasinak, mert ígért fűt, fát, pár hétig még meg is változott. Hát nem kellett volna.

Ráadásul ha szeretek valakit, nem említem meg az exeimet, főleg nem hasonlítgatom hozzájuk a jelenlegit, akivel elvileg családot akarok alapítani.