Van olyan aki magányosan éli le az életét?

Jelenleg hasonló helyzetben vagyok. Küzdök nap, mint nap a megoldásért (fennmaradásért), de hihetetlenül nem egyszerű. Pedig teljesen átlagos vagyok, műveltség se áll távol tőlem, a beszédkészségem a jobb napokon elégé tűrhető. Sportolok is meg minden hasonló. Nem vagyok képmutató se, alig van negatív tulajdonságom szerintem. Sokat tanultam már az élettől.

Az hogy a "ruha nem öltöztet" ez a duma egy nagy baromság. Ha jól öltözködnék és lenne egy hangzatos autóm például, akkor biztosan jó pár buta (kissé éretlen) peecsát meg tudnék fogni, de nekem valahogy nincs rájuk szükségem. Egyébként el is tudnám játszani a szerepem.

Én egy totál egyszerű, átlagos lányt keresek akinek vannak értékei ebben az elviselhetetlen tróger világban...

Az ilyen lányoknak meg kicsit nagyobbak az elvárásaik aminek szinte lehetetlen megfelelni. Ezek a csajok találnak párt, mert ostromolják őket és ők választanak, de nagyrészt idővel kiderül, hogy rosszul. Párszor eljátsszák ezt és akkor már gyakorlatilag lehet azt mondani, hogy r.b.k. Elérik azt a kort, amikor már ők keresgélnek és alább adják, de akkor már nem kellenek az ilyen pasiknak, mint például én, főleg ha netán még gyereke is van. Hát én nem nevelgetem senki gyerekét az egyszer biztos. 30 felett könnyen lelakottá válhatnak és ilyenkor már nehéz velük egyetérteni, mert ők sokat csalódtak, meg ugye buták is.

Igazán értékes lányokat, manapság már szokás szerint úgynevezett vadászni kell. Mivel ismerkedni már nem lehet mindenhol (és úgy, mint régen), ahol lehet ott meg nem lehet rájuk bukkanni, ezért nagyon meg kell erőltetni (vért kell izzadni) a férfiaknak akik normális párt szándékoznak maguk mellet tudni. Valaki ezt nem tudja bevállalni és nem is akarja, ez nem jelent lustaságot csupán beletörődik a rosszba, mert nem látja a kiutat.

"olyan nő meg aki megértő kedves és tényleg igazi társ lehetne nem létezik"

csak mert neked nem jön össze, attól még másnak lehet...szóval általánosítás.

egyébként pedig , az én testvérem valószínűleg egyedül fog maradni. Nem biztos, de nagy esélyt látok rá. 32 éves. Nem jár el, nem ismerkedik, nincsenek barátai, nincs munkahelye, nem volt párkapcsolata, sem kalandja, nem akar férjhez menni, sem gyereket.

Ha anyu már nem lesz, akkor szerintem egyedül fog maradni. Mint olyan testvéri kapcsolat sincs köztünk, mert nem tűr meg maga mellett. Pedig egy ideig próbáltam közelebb kerülni hozzá: sikertelenül. Aztán belefáradtam.

Azt nem tudom, hogy szándékosan így akar e élni, vagy csak nem mer lépni...de az eredmény ugyan az. Magányos marad.

27/N