Hogy lehet elviselni, hogy az embernek magányosan kell leélnie az életét?

:DDDDDDDDD

legalább már látod magadon a hibát!

ez már egy jó jel, már csak a cselekedet hiányzik

Képzeld, nálam még igazságtalanabb, mert én meg szép is vagyok, mégis borzalmasan egyedül vagyok és magányos.Ezt már 12 éves korom óta érzem.

Úgy nőttem fel, hogy azt láttam, hogy a körülöttem lévő csajoknak mindig van pasijuk, valahogy összeszedik őket, vagy ők szednek össze valakit.Egyik kapcsolatból a másikba mennek, 3hónap a max,amit egyedül töltenek,de már lelkibetegek. Nekem 26 év alatt összejött egy 1,5 éves kapcsolat eddig és pár szexkapcsolat, mert többre nem futotta.

Családot szeretnék, komoly férfit, összeköltözést.De hogy a pics*ba, ha egyszer nem kellek senkinek, mert nem ismerkedik senki velem.

"Nekem 26 év alatt összejött egy 1,5 éves kapcsolat eddig és pár szexkapcsolat, mert többre nem futotta."

Ez önmagában elégséges ahhoz, hogy boldogan halj meg majd.

Már megint te?

Fogyjál le!Nem érdekel minket milyen betegséged van.AKKOR IS FOGYJÁL LE!Vagy ne gyere ide sírni.

Ismerek több kimondottan jól kinéző embert, aki ugyanígy siránkozik. Ez nem a külsőn múlik, hanem a hozzáálláson.

Rengeteg kimondottan csúnya embert ismerek, akiknek van családja, házastársa, gyermeke. És több olyat is, akik kimondottan jól néznek ki, de a személyiségükkel, negativitásukkal mindenkit elriasztanak és negyvenes éveikre is egyedül vannak és csak panaszkodnak.

És már megint egy nyivákoló óriás bébi...

Basszus...

Ha más nem szeret, legalább te szeresd magad, Kérdező!

Úgy a magányt is könnyebb elviselni...