Hazudott! Mit csináljak? SOS!

Van egy srác, aki 2 hét után azt mondja, hogy tudja, hogy én leszek a felesége, tőlem akar gyerekeket. Nos, nem szóltam rá semmit, én 2 hét után ezt egy picit túlzásnak érzem, de hagyom, hadd alakuljon ki valami, hátha csak én nem látok még valami olyat, amit ő már igen.

Na de nem is ez a lényeg. Tegnap ez a srác csinált egy olyat, amit nem tudok hova tenni. Este kitettem a mobilomat az éjjeliszekrényre, és elmentem zuhanyozni, mondtam, hogy addig várjon meg, olvasson vmit. Oké. Mikor visszajöttem, látom ám, hogy a mobilom az éjjeliszekrényen teljesen más helyzetben van, mint ahogy hagytam és a tokja is összevissza áll rajta (ablakos tok, még a régi fajtából, tehát bele kell húzni). Én sose veszem ki ebből a tokból, nem rángatom, most meg ki volt belőle véve és a tépőzár is ferdén volt visszanyomva rá, ráadásul a díszkacsám is el volt fordítva az éjjeliszekrényen (azt se szoktam mozgatni), és amellé volt behajintva a mobil. Mondom, mit néztél a mobilomban. Ó, ő semmit, hozzá se nyúlt. Na itt hangnemet váltottam, mert kapásból felmértem, hogy nem fogja bevallani, ha nekiesek, tehát szépen kezdtem mondani, hogy nem baj, nézheti nyugodtan (egy frászt, csak valahogy ki akartam belőle húzni az őszintét), csak mondja meg, hogy mit nézett. Erre még hevesebben elkezdte tagadni, hogy ő nem nyúlt hozzá. Kérdeztem, hogy akkor mégis miért állnak így ezek a dolgok az éjjeliszekrényen? Azt mondta, mert én hagytam úgy. Te jó ég, annyira nyilvánvaló volt ez a hazugság, hogy abban a percben lefagytam. Nem vagyok hülye, 15 percre mentem el, és mindig el szoktam rendezni a kis apró kütyüjeimet az éjjeliszekrényen (pechére ez a mániám, úgyhogy pontosan tudom, hogy minek milyen szögben van a helye). Nem vitatkoztam vele, hanem kiraktam, menjen haza. Persze meg volt sértve, de nem érdekelt. Így a pofámba hazudott, mikor lehetőséget adtam arra, hogy cirkusz nélkül bevallja ezt az egészet. Mire volt ez jó? Ma persze írt egy smst, hogy bízzak már meg benne, mert nem ő volt. Nem azért mondom, de senki más nem volt a lakásban, de ezt hiába mondom neki, csak azt hajtogatja, mint egy eszelős, hogy nem ő volt, nem ő volt. Tiszta hülyének néz, hogy azt mondja, én voltam, mikor én tudom, hogy nem (mert olyan zsúfolt az amúgy is pici kis éjjeliszekrényem, hogy mindennek megvan a maga helye, és olyan mániás pedáns vagyok, hogy sosem dobnám be a kacatok közé, amikor mindennek mértani helye van nálam).

Ma délután megint jön. Mihez kezdjek most vele? Dugdossam a holmijaimat? Mikor és milyen helyzetben fog megint a pofámba hazudni?

24/L