Minden pasi ilyen vagy csak az enyém?

Komolyan nem értem sokszor. Amikor beteg, köhög, majd kiköpi a tüdejét és mondom neki, hogy menjen el a gyógyszertárba gyógyszerért (mert náluk nincs szinte semmi) vagy adok neki én és mondom neki, hogy vegye be, vagy menjen el orvoshoz, akkor azt parancsolgatásnak veszi és azért se csinálja, inkább szenved. A foga is nagyon fájt neki anno, úgy hogy már inkább ki akarta verni, én meg állandóan rágtam a fülét, hogy menjen el fogorvoshoz. Egy év után végre ráerőszakolta magát és elment, de több fogát is ki kell húzni, gyökérkezelni, hidat csinálni, mert nem volt hajlandó hamarabb elmenni. Meg akart venni egy iszonyat gagyi, kínai pulcsit, ami kb 2 mosás után mehetne a kukába, tiszta műanyag volt az egész, erről is lebeszéltem anno. Megsértődött azon, mert ő pedig mondta nekem, hogy menjek el fodrászhoz, én pedig nemet mondtam. Én otthon szoktam magamnak nyírni a frufrum és ritkítani a hajvégeimből ha az töredezett, így nem is szokott lenni semmi baja a hajamnak, amúgy is növesztem. Erre megsértődött, hogy én állandóan dirigálok neki, hogy ezt csinálja, azt csinálja, ezt ne csinálja, stb. De az én részemről ez nem dirigálás, csak jót akarok neki és muszáj erőltetnem dolgokat, mert magától nem csinálná. Még olyan stílusban sem szoktam mondani hogy bántó lenne, max ha már kb 100x mondtam szépen, akkor lehet hogy a 101. kicsit eréjjesebb.

A másik meg, hogy ha nem csinálok neki kaját vagy bármit, amit a szája óhajt, akkor fel van háborodva, hogy lusta vagyok, semmirevaló, fakanalat se tudok fogni a kezemben, stb, pedig ez nem igaz. De ha meg teljesítve vannak ezek a dolgok, az tök természetes neki, és ha felhozom ezt, akkor annyit mond hogy "hát csináltál ebédet, nagy dolog, bárki képes erre". Nagyon fel tud húzni ez.

Másnak is van ilyen pasija vagy csak az enyém ilyen? Lehet valahogy változtatni ezen a viselkedésen, hogy megbecsüljön?