Most mit érezhet? (bővebben lent)

Szóval van egy fiú, akivel nyár előtt nagyon jól kijöttem, sőt, igazából nekem nagyon tetszett, és mások szerint is, -de persze magam is észrevettem- belém volt zúgva. (részletesebben, mindig együtt jártunk haza, ha egyikünknek még órája volt, megvártuk a másikat, még akkor is, ha lekéstük az ebédet, mindig játszott velem, nem hagyott egyedül, segütett, végtelenül kedves volt, sok egyértelmű jel utalt erre az egészre..) A ztán jött a nyár, amikor interneten keresztül tudtam csak vele beszélni, de egyik nap kiderült, illetve nem bevallotta, de tudtam hogy szeret, és ő is, hogy én is őt. Leírtuk mennyire várjuk a nyarat, hogy hiányzunk egymásnak, de semmi szeretlek, mert az már neten keresztüli szerelemvallás lenne, ami neki se igazán jön be. A lényeg, hogy így is megvoltunk, de aztán augusztus végén nem írt. Én írtam neki, de a válasza olyan volt, mintha le akarna rázni. Valahogy éreztem, hogy gond van... De aztán iskolakezdés utáni másfél hétig egy szót nem szólt hozzám, sőt jobban mondva levegőnek nézett. Aztán később már beszéltünk, a mai napig is "jól elvagyunk egymással", de úgy, mint a nyár előtt. Többek kédezték már tőle, hogy bejövök-e neki, de azt mondta nem. Nem is nagyon tanusított efelé semmit, nem vártunk egymásra, nem mentünk haza együtt, és nem vagyunk olyan sokat egymással. Viszont észrevettem, hogy nézni szokott. Pl. Órákon, ebédnél, szünetben, délután és stb... És amikor ránézek, találkozik a szemünk, de egyikünk sem fordítja el a fejét. Semmit sem értek. Most feltételezem, hülyített a nyáron, vagy hirtelen meghátrált olyan "mégsem" érzéssel, vagy még mindig szeret, csak nem akar lépni? Bocsi a regényért!! :)