Mit érezhet az a férfi?

100% hogy szeret, de tiszteli a pasidat annyira, hogy nem kezdeményez, és igaza van, mert a leg gusztustalanabb dolog, amikor a barátod nőjét szeded el, vagy akár belerondítasz a kapcsolatba.

Velem is volt ilyen egyszer, egy pont u.i. szitu régen. Lehetett volna valami, de nem léptem, mert nem tudtam volna a tükörbe nézni, pedig szerettem a lányt annyira hogy már fájt.

Elvek. Ennyi.

Nagyon szivesen, bár fájdalmas emlékeket hoztál elő bennem.

Emlékszem milyen volt nap mint nap mással látni. De nem mutathatod meg mit érzel, nem mondhatod ki amit valójában gondolsz. Mert nem vagy olyan. Benyelni nap nap után, hogy nem te vagy az akit megcsókol, nem te vagy aki mellé odabújik, és nem tehetsz ellene semmit. Jó pofát vágni a haveromnak miközben legszivesebben ott helyben megfojtottam volna. Mindezt év év után. Mert szereted. El akarod felejteni, meg is próbálod, de nem megy. Ismerkedsz másokkal, tán érzel is valamit, de hiába. Mert ő volt az, aki elfogadott olyannak fenntartások nélkül amilyen vagyok és ezt egyetlen nő sem tudta megadni nekem azóta se. Ezt keresem azóta is. Nem találom, nem találom. Ami a legrohadtabb dolog az egészben, hogy jól döntöttem. Boldogan él sok éve a sráccal...

Csak én vagyok egyedül még mindig...

27f

Az a baj, hogy erre a szitura nincsen jó megoldás. Valakinek mindig rossz lesz. Talán nekem jobb lett volna annó ha a csaj leült volna velem és beszéltünk volna. Nyíltan, őszintén. Mondjuk én nem voltam annyira nyílt mint a te barátod (én sokkal jobban rejtettem az érzéseim). De talán segített volna az érzelmi tisztánlátásban. Mármint hogy a logikával meghozott döntésemet érzelmileg is helyre tegyem.

Azt nem tudom, hogy a ti esetetekben mi sülne ki belőle, hisz ti mások vagytok, de talán egy általad kezdeményezett beszélgetés mindkettőtöknek hasznána.

Csak így ismeretlenben nem a karok rossz tanácsot adni. Azt tudom, hogy nálam mi lenne, meg hogyan reagálnék, de mivel nem ismerem a te barátodat, ezért nem tudom mi lenne az ő esetében.