Szerintetek melyik a jobb, helyesebb út párkeresés terén?

Én is elég nehéz eset vagyok, külsőmmel nincs gond, sőt, mindig is pozitív visszajelzéseket kapok, csak hát igen, jellemre nem könnyű kijönni velem.

Ismerkedni kell, randizgatni, mert csak így találod meg azt, akivel meglesz az összhang, és megtudod, hogy ő el tud-e viselni (engem max fél évig sikerült elviselnie eddig a pasijaimnak, a mostani barátom olyan birkalelkű, hogy már 9. hónapja képes és mellettem maradt :D ), próbálkozni kell. Ha nem jön össze, még mindig szakíthattok és kereshettek mást. De arra várni, hogy mint a filmekben, tök véletlenül egymásba rohantok az utcán, az elég irreális elképzelés, szerintem. De kinek mi. Randizgatások és ismerkedés közben te is tapasztalatot szerzel, akkor magad is kicsit jobban megismered, körvonalazódik, hogy milyen az a pasi, amilyet semmiképpen sem akarnál (mert nekem is volt elképzelésem az álompasimról, még a randizgatásaim előtt, aztán valahogy kicsit megváltozott ez, miután a való életbe belecsöppentem), megtudod, te mit tudsz nyújtani és azért cserébe mit vársz(várhatsz) el. Szerintem mindenképp az aktív, küzdőszellemű párkereső taktika a jobb, nem a toronyba zárt királykisasszony-féle, aki várja a hős lovagot, aki majd megmenti.

az első verziót válasszátok DE NEHOGY figyelmen kívül hagyjátok azt a tényt hogy nincs tökéletes partner

F20

Nekem az ismerkedés jobban bevált. Sokat tanultam belőle. Saját magamról, és többféle pasitípusról is.

(és itt most nem kimondottan arra gondolok, hogy szex szakértő lettem).

Voltam 2 évig teljesen egyedül is, 1 darab randi nélkül. Ezért mondom azt, hogy jobb volt némi tapasztalatot gyűjteni.

Így is megérte:) Sokkal bátrabban mentem arra a randira, ami megváltoztatta az életemet:) Azóta az a férfi már a férjem, és ő a nagy Ő:)

Viszont, ha kevesebbet randizom, lehet hogy sokkal idegesebb frusztráltabb lettem volna, nem tudom elengedni magam, és úgy tűnhetett volna a férjemnek, hogy kényszeresen pasit akarok fogni.

27/N

Egyértelműen az első. :)

Én is "nehéz eset" vagyok, pont, mint te. Szerintem ez még egy indok arra, hogy csak olyannal álljon le az ember, akiről el tudja képzelni, hogy ő lesz az utolsó.