Egy újabb "nő-fajta" pusztult ki? Vagy csak nem akadt a hálómba még?

Nagyon zavar, ha egy nő könnyen adja magát. Olyankor nem érzem, hogy férfi vagyok, semmi küzdés, semmi kihívás, egyszerűen SEMMI. Ilyenkor hatalmas űr, hiányérzet tátong bennem, mintha nézném a Gyűrűk urát és az lenne, hogy kiderülne nem is kell Mordorba elvinni a gyűrűt hanem elég ha Gimli rácsap egy kalapáccsal. :)

Már előfordult, hogy vonzó külsejű szimpatikus, szép, mosolygós lánnyal végül ezért nem lett párkapcsolatom. Számomra fontos a hosszú udvarlási időszak, apró lépések. És nem találom egy lányban sem.

A vágyam az, hogy az udvarlás során próbára tehessem képességeimet, megizzadjak a feladat súlya alatt, végül elnyerjem méltó jutalmamat.