Egy újabb "nő-fajta" pusztult ki? Vagy csak nem akadt a hálómba még?

Én nem tudok olyat tenni egy férfival, hogy hagyom küzdeni egészen addig, míg majdhogynem a talpamat nyalja.

Alapból elég válogatós voltam. Ha 100-at elutasítok élből, akkor a 101. meg örüljön inkább, hogy képes vagyok akár életem párjaként tekinteni rá, és nem kell játszmázni, hanem amint megvannak a megfelelő érzések, akkor lehet egymást szeretni testileg is. Fogja fel, hogy ezzel nem az van, hogy megadtam magam neki, hanem szimpla kölcsönös örömszerzés SZERETETBŐL.

A lényeg: A felfogásod az, ami szvsz nem egészséges.

Nem vagyok egy magasztos lény, akiért küzdeni kell, csak egy ember.

Ha egy férfi eljut odáig nálam, hogy vonzódom hozzá, érzelmeket kelt bennem, akkor nem kell küzdenie, mert egyenrangú félként kezelem.

Egyetértek a 14-essel, valamiért én is így vagyok vele. Van egy csomó srác, aki küzdene értem, de ha megtalálom azt, akivel én is szívesen leállnék, képtelen vagyok a játszmákra. Egyszerűen szeretni akarom, ki akarom mutatni, nem tudom húzni a kis fejét, miközben arra vágyom, hogy együtt legyünk. Nem azt mondom, hogy azonnal durr, mindent bele, meg sem állunk az ágyig, de alapvetően az arcomra van írva minden érzelem, ezért nem is tudnám titkolni, hogy mit akarok.

23/L

Az a nő aki egészségesen gondolkodik a kapcsolatokról és a szexről, annál érzed, hogy amikor azt látod rajta, hogy még ha rövid ideje ismered is, mégis megveszekedik érted, pedig nem szokása így "átadnia" magát, akkor tulajdonképpen a te feladatod, hogy bár már a végsőkig is elmehetsz, de kellő stílussal nyújts rajta egy kicsit, hogy "felkérd egy tangóra" és eljárd az ágyig vezető "rítust". :)

30/F

ne bántsátok a kérdezőt, én tökre megértem, pedig lány vagyok.

Igenis ahhoz, hogy igazán meg tudjuk becsülni a másikat, kell, hogy kiérdemeljük őt. (még egy lánynak is, de egy férfinak főleg.)

Értem a párom majdnem fél évet küzdött, azelőtt nekem is ilyen belerohanós kapcsolataim voltak, kivétel nélkül ,és mindig ott volt nekem is a hiányérzet. :)