Érzem, hogy nem hozzám való, de nem tudom elhagyni. Mit tegyek?

Sziasztok!

3 éve járunk a baratommal, én 18, ő 19 éves. Most tudta meg, hogy nem sikerült az idei érettségi és jövőre akar újrairatkozni, mert megigerte, hogy jobban készül stb.

A gond a következő : sokan mondták már, hogy jobbat érdemlek, hogy nem hozzám való, mert én tanulási téren jóval fentebb állok. Az, hogy miatta nem tudnék érvényesülni, sokszor megfordult már a fejemben, sőt...apukám nem is szeretné, ha a kapcsolatunk folytatódna, mert ő nem ilyen ember mellett szeretne látni. A helyzet az, hogy nem rosszfiú, nem vagánykodik és abszolút nem illik bele, ebbe a : "nem tanulok, hú de nagy vagyok emiatt", hanem egyszerűen nem az erőssége a szellemi megerőltetés. Mindezzel nem is lenne probléma, ha nem szégyelném, hogy milyen ő valójában...amióta járunk, pocakot eresztett és zavar...mondtam neki és valahogy nem vette figyelembe, de én mindig igyekezzek csinos maradni. Nem gondozza magát...kinos helyzetekbe hoz néha.Lemondtam miatta bulikról, összejövetelekről, mert folyton féltékenykedett, még a barátnőimre is és amikor megkérdeztem, hogy mi a baja, mindig azt mondta, hogy szeretethiánya van és egyedül érezte magát, igy lemondtam jóformán saját magamról. Most viszont olyan helyzetbe kerültem, hogy már én is túl bénának látom, de ennek ellenére nem tudnám elhagyni. a sok közös emlék...az a hosszú idő...meg sajnálom is, mivel tisztában vagyok vele, hogy ha elhagyom, nagyon nehezen kapna barátnőt magának. Úgy érzem, hogy szeretem, mert lelkileg nagyon jól megvagyunk és abszolút mindent megtudunk beszélni, még a gondolatainkat is ismerjük már, a saját szüleink se tudnak annyit, mint amennyit mi tudunk egymásről. De akkor is hiányzik az, hogy egy határozott, olvasott és céltudatos pasi legyen mellettem. Most, hogy befejezte a sulit, már nem lesz ideje "kultúrálodni", mert nekiáll és dolgozni fog. Amig ez a helyzet nem áltt be, folytonosan próbálkoztam, hogy magasabb szintre emeljem, de eredménytelenül és emiatt elveszitettem mindenkit. Mostmár a családom se látja őt szivesen, a baráti köreinkbe ha egyedül megyek, semmi gond, de őt nem birják elviselni. talpraesett fiú, mert megállja a helyét bármilyen helyzetben, de egyszerűen olyan alapdolgok hiányoznak tudás szinten, hogy szőrnyű. Szerintetek az, hogy ez engem ennyire zavar, jelentheti azt, hogy már nem szeretem? mert sokszor álmodozok, más pasikról, 2x elcsantatt egy-egy csók más srácokkal is..de mintha mégis reménykednék, hogy jobb lesz...de nem tudom mitévő legyek...

Kérlek segitsetek...és normális válaszokat szeretnék.. :)