Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meddig érdemes vívódni a saját érzelmeimmel?
Nos, az én történetem kicsit bonyolult... Bár, lehet, ha leírom, egyszerűnek tűnhet.. Másfél éve férjnél vagyok. De a házasságkötésünk után kiderűlt egy hatalmas hazugsága, (nem megcsalás, hanem súlyos anyagi vonzatú dolog)melyen azóta sem tudok túllépni. Pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy áthidaljam, de nem megy... Bár, az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy rengeteg apró hazugsággal van tele az élete.. Néha csodálkozva nézem, hogy ezt most miért kellett hazudni.. És egyszerűen nem tudok benne megbízni.. Segítenék neki a gondjai megoldásában, de nem hallgat rám. Nem tesz semmit a megoldása érdekében.. Nem is érdekli... Félek, hogy mellette nem lesz biztos jövőm...
nekem van egy házam.. Van egy autóm... Ő semmit em hozott a házasságba... Soha nem mondanám neki.. És soha nem bántanám vele... De fáj, hogy ő nem előre akar haladni, inkább engem is vissza húz.. Félek a jövőtől, és félek, hogy már eljutok odáig, nem érdemes küzdeni értem... A házas (szexuális) életünk 6-7 hónapja egyenlő a nullával... Nem tudom mit tehetnék még.... Már kifogytalm a praktikákból és az ötletekből... Sajnos.. Mit gondoltok érdemes még?
De mostmár, te is boldog leszel... Valószinű igazad van... De az anyjánál is jobban ellátom.. Nem is tudom mikor volt ilyen sora... Becsöppent a családomba, és úgy él, mint egy kis király.. Emlékszem egy olyan autóval jött hozzám először, ha kinyitottam nagy neheten az ajtaját, képtelenség volt becsukni.. csak nagy nehezen... Egy rossz zsiguli volt... És a pulcsija is szakatt volt... Mikor odaköltözöt hozzánk, bár ez fokozatosan történt, és nem így akartam, akkor jöttm rá, hogy alsúneműje is csak egy-kettő van... Úgy felruháztuk, hogy alig lehet ráismerni..
olyan autóval jár dolgozni, ami szerintem egy átlagos családban elfogadható...
Megjegyzem, a saját autómat úgy kell kölcsönkérnem, mert én mindenhova bicajozok...
Akkor szerinted van miről beszélni,
Csak sajnálom, hogy megint lecsúszik, de még mélyebbre, mint volt...
Sajnos..
De nem kelleett volna, ilyen lazán felfogni...
Tudom, én is túlzásba viszem...
Szerencsére nincs hitelem, semmi... De én nagyon spórolós vagyok... És állandóan csak gyűjtök és gyűjtök.. Persze a házon van látszatja...
De könyörgöm...
Ha rajta mulna, akkor nem lenne semmi...
Mindent elciizne, megenne..
Minden csak úgy van jól, ha az ő kénye kedve szerint alakul...
Nem is értem..
Áh.. Csak idegesítem magam.. És fáj a szivem... Bár, sajnos már ott tartok, hogy kezd közömbössé válni teljesen..
nem érzek sem haragot.. Sem gyűlöletet.. Sem szeretetet.. És nem tudom hova tenni ezt az érzést...
Nagyon rossz, mert egykor imádtam...
Kedves kérdező!
Minél előbb dobd ki az anyuci elkényeztetett bunk*ócskáját!
Utálom az ilyen pasikat, akik a párjukat dolgoztatják.
Én mondjuk már az elején dobtam volna...ha egy kicsit figyelmesebb lettél volna, észrevehetted volna, milyen természetű, és mire számíthatsz a kapcsolatban.
Dobd ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!