Vannak még jól működő, igazi párkapcsolatok? Pl a környezetetekben?

Én is kevés boldog kapcsolatot látok.

De azért annyiban nem értek veled egyet, hogy a hosszú kapcsolat feltétlenül boldog.

Tipikus példa: két fiatal tizenvalahány évesen összejön élete első párjával. Fiatalon, mikor az embernek még nem volt párkapcsolata, azért könnyebb egy kapcsolatot kialakítani, mert mindkét fél nagyon vágyik arra, hogy végre legyen valakije...ezért kicsit mindketten könnyen belemennek a kapcsolatba.

Na most ezeknek a kapcsolatoknak a nagy része ellaposodik. De vannak akik ennek ellenére is együtt maradnak már bőven a húszas éveiken túl, sőt házasság is lesz belőle. A nagy részük nem boldog a kapcsolatban ( ismerek több ilyet is ),de azt hiszem nem mernek tovább lépni, mert valahol érzik, hogy egy új párt, az ő korukban már sokkal nehezebb találni, mint ahogy az tizenéves korukban.

Ismerek ilyeneket és valahogy ordít róluk, hogy csak megszokásból, biztonságból vannak együtt, de vonzalom már nincs köztük.

Egyébként a mondanivalód nagy részével egyetértek. Valóban lehangoló az a véglet is, amiről te írsz.

Az a bajom azzal amit írsz, hogy egy vélt erkölcs alapján ítéled meg a társadalmat.

Azt hiszed nagyanyáink olyan boldogok voltak 50 évig egy pasi mellett? Gondolod hogy nem dugtak félre? Ok lehet. De honnan tudod? Nyilván veszélyesebb volt, persze nehezebb is, ezért kevesebben tették, de nem azért mert nem akarták, hanem mert féltek a következményektől.

Én is konkrétan ismerek olyan házaspárt (szüleim lehetnének) akik olyan erkölcsösen nevelik a gyerekeiket, mint ahogyan vélhetően téged is neveltek, de mindketten félredugtak folyamatosan. Érted mi ezzel a probléma? Egy olyan világba nevelték bele a gyerekeiket, ami nem létezik. Nincs olyan, hogy nagyanyáink erkölcsösen éltek, olyan van hogy mi erről tudunk.

Nem beszélve a sok boldogtalan emberről, amit előttem is leírtak.

Szerintem mi most a természetes változásnak egy olyan szakaszában vagyunk, ahol ezeket a dolgokat még nem tudjuk megfelelően kezelni, de már nem szégyelljük annyira mint régen a nagyszüleink. Bele kell érni ebbe is, de ne áltasd magad, ne álmodozz. Ez az élet, ez is volt, ez is lesz. (és most ne ma tartásról, szorgalomról és egyéb olyan értékekről beszélek amit talán öregeink tényleg birtokoltak, hanem a párkapcsolatról, szexről, megcsalásról.)

Egyébként szerintem nem olyan rossz a kép mint ahogy te látod. Én is tudok jól működő párkapcsolatokat és tudok olyanokat is,ahol mindkét fél félredug és mégis nagyon jó a kapcsolat. És gyanítom tovább is tart majd mint azok akik visszafogják magukat, frusztráltak, dühösek, szexuálisan kielégítetlenek.

Ne vegyük már azt, hogy az miért olyan borzasztó, hogy a 16-18 éves korosztály nem egy életre köt kapcsolatot. Tisztelet a kivételnek nem azzal fogsz megöregedni, akibe kamaszként beleszerettél esetleg össze is jöttél vele egy nagyon egyszerű ok miatt. Még pedig az, hogy még változik a személyiséged és ha a másiké nem hasonló irányba változik, akkor bukta. Én így jártam. 17 évesen beleszerettem egy srácba, azt hittem ásó-kapa-nagyharang, aztán 5 évvel később rájöttem, hogy ez így nem lesz jó. Totál mások lettünk. A céljaink se egyeznek meg. Léptem.

Mostani barátommal 2 hónap után már tudtam, hogy ha nem derül ki semmi turpisság, akkor jöhet a nászmenet. Egyeznek a céljaink, imádjuk egymást és már nem változik gyökeresen a személyiségünk, mert felnőttünk. Tehát ő már lehet az a személy, akivel ásó-kapa-nagyharang. Össze is költözünk. Az első kapcsolattal nem jutottunk idáig, mert nem érezte késznek magát mikor én már régesrégen.

Tehát azt akarom ebből kihozni, hogy lehet igazi kapcsolat a mai világban is, ha felnőtt fejjel vágunk bele és tényleg megismerjük a másikat és nem csak azért jövünk össze vele, mert jól néz ki, szép a kocsija vagy sok pénze van.

Egyébként meg nagyanyáinkat hagyjuk ki ebből. Az enyém alkoholista lett attól, hogy nem bírta nagyapámat elviselni, és mivel a válás szégyen lett volna, ezért vele maradt. De utálta amennyire csak lehet. Ezzel elrontva az elmúlt 15-20 évet.

23 L