Teljesen összezavarodtam, jó ez így?

A párommal egy nagyon nehéz másfél év áll mögöttünk. 300 kilométerre lakik tőlem és ezt mindketten nehezen viseltük. Főleg, hogy mire bármit is megtudtunk volna egymásról elutazott. Hetente kéthetente láttam. És vágytam rá. Egy ideig jó volt, de aztán elromlott, sokat veszekedtünk. Szakítottunk. Akkoriban csöppent az életembe egy másik srác, aki az exem gyökeres ellentéte volt. Felforgatta az életemet egy hónap alatt. Őszintén szerelmes voltam belé. Egyik estére össze is jöttünk, de aztán egy ideig nem beszéltünk. Közben visszajött az exem és úgy tűnt megváltozott minden. Összejöttünk újra, a másik srác pedig túl későn jött rá, hogy mégis akar tőlem valamit. Utána az exemmel nagyon jó volt, fantasztikus, de néha nem tudtam elaludni, mert a kikosarazott gyerek járt az eszemben. Kezdtem teljesen bizonytalanná válni, de aztán ez után a fantasztikus nyár után a párommal, nem gondolnék rá, de megint elkezdtünk veszekedni, kiderült, hogy egy éve megcsalt meg sok minden más. Én pedig olyan üresnek érzem néha ezt a kapcsolatot. Néha még gondolok az egy éjszakás srácra, és nem vagyok biztos benne, hogyha visszajönne, tudnék-e neki nemet mondani. Tegnap megkérdeztem egy csúnya veszekedés után a páromat, hogy miért vagyunk mi még egymást mellett, és nem mondott semmit csak megölelt. Akkor nem éreztem semmit, félek, hogy csak megszoktuk egymást.