Ti mit tennétek? (Hosszabban kifejtve) lent.

Sajnos azt hiszem túljutottam egy ponton. Sok mindent kihagytam az életemből. Mérnök lettem de 30 felett vagyok jóval és semmit nem jelent az élet. Fontosabbnak tartottam az iskolai megfelelést az életnél. Alkoholista szülő kialakították bennem a te semmit nem érsz, te nulla vagy érzését . Egy hulladék vagy. Így nőttem fel . Magányosan, barátok nélkül. Élmények, kalandok nélkül. Gátlásokkal. Annál több pofonnal kísérve. Nem is éreztem fontosnak, hogy legyen valakim. Persze otthon anyám ennek hangot is adott :ide ne hozzak senkit. Szórakozni sem jártam, évfolyamtársakkal sem. Csak siettem haza mert figyelnem kellet és kell egy beteg nagyszülőre akit nem hagyhatok magára mert akkor és most is egyetlen támasza vagyok. Spékelve mindennapos veszegetésekkel. Nem tudom mások baráti közeledését sem helyesn kezelni mert szorongást, gyanakvást, bizalmatlanságot kelt bennem. Nem tehetek róla de nőgyűlölő szörnyeteggé tett anyám. Azt hiszem szeretni sem tudok. Elérte azt, hogy nem tudok magammal sem együtt élni mert szégyellem magam. Nem vagyok jóképű, érdekes, szórakoztató azt hiszem nincs bennem semmi olyan ami más érdeklődését felkeltené. CSak kishitűségg és rengeteg sallangos pótcselekvés, fóbia. Hát ezekkel évekig nem is foglakoztam DE valami történt jó pár hónapja. Egyre gyakrabban tör fel bennem eg érzés amit alig -alig tudok elgyomni. EGYEDÜL VAGYOK, MAGÁNYOS VAGYOK, ezt érzem. Nyomasztó egy érzés. Olyan mint amikor gombóc van a torkodban, próbálsz nyelni de egyre nehezebb és egyre jobban kínóz. Mit tegyek ellene? Arra, hogy elköltözzem otthonról esélyem nincs mert nagyi nem jönne velem. Magára nem hagyhatom. A gátlások már súlyos terhek. Megbeszélni nem tudom senkivel. Haza nem hozhatok senkit mert nincs egy nyugodt zugom, ráadásul ki hallgatná nálam egy részeg disznó ugatását. Komolyan azt érzem ez róka fogta csuka helyzet amiből nem látok kiutat de nem csak én hanem bizalmasabb munkatársaim sem akik tudják a múltam. Fáj , hogy látom miként élik az életüket, alakítják családjukat. Én pedig több mint 10 éve csak dolgozom . Nyaralásra kirándulásra nem is gondolhatok. Nem tudnám megbocsátani magamnak ha nagymamival akkor történne valami amikor én odavagyok. Sok mindenről le kellett már mondanom és még le is kell de alig tudom. Fogy az erőm, türelmem. Bosszant hogy nekem is lehetett volna normális átlagos fiatalságom, életem ha nem az alkohol fontos a szülőnek és nem csépeléssel nevelt volna.