Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért vagyok ilyen szerencsétlen a fiúkkal? /lent/
Sziasztok!
Annyira elegem van abból, hogy túlságosan is zárkózott vagyok és félénk. Egyszerűen ha van egy srác mondjuk az utcán, aki tetszene, nem merek kb. még megmozdulni se rendesen, annyira odafigyelek arra, hogy mit csinálok. Meg most is például lenne két aranyos srác, mindketten szeretnének velem találkozni (persze nem hülyíteném őket egyszerre), de képtelen vagyok lépni. Nem merek igent mondani a randira egyiküknek sem és le akarom rázni őket direkt emiatt. Tudom, hogy nem merek/-nék elmenni, de még lerázni se merem őket. Nem tudok mit írni, mert már régóta ismerjük egymást, és azóta próbálkoznak, én meg csak halogatom. Szóval én még egy roh@dt randira is képtelen vagyok elmenni!
Most mit csináljak magammal, szerintetek? Hogyan tudnék megváltozni, mert így soha az életben nem lesz senkim, ha így haladok! Annyira elegem van ezekből a "komplexusok"-ból, de nem tudom, mit csináljak! Segítsetek!!!
Előre is köszönet minden normális válaszért! A bunkó és szidalmazó, vagy nem ideillő kommenteket meg légyszi mellőzétek, köszi!
17/L
válasza:Jó ég a sok kan már ajánlja a netes ismerkedést...
Inkább írj rám én vagyok a neked való tökéletes pasi!!
(Csak poén :D)
válasza: válasza:Lány ugyan nem vagyok, de az érzést ismerem. A tippem az lenne, hogy mondj igent, menj el. Ilyen egyszerű.
Addig fogsz félni, amíg nem jössz rá, hogy nincs mitől.
válasza:Az első barátnőm ilyen volt mint te. Amikor felhívtam alig mert beleszólni a telefonba, remegett a hangja, lerakta olyan dolgokra hivatkozva, hogy szakadozik a vonal stb.
Én meg nem értettem, hogy mi van, hogy le akar rázni v. vmi más van a háttérben. Aztán rákérdeztem, sokáig csönd, aztán elkezdett áradni belőle a szó, hogy ő milyen lúzer és most ezt is, hogy elszúrta. Én meg annyit mondtam neki, hogy majd azt én mondom meg, hogy mikor szúrta el :D
Utána már el mert jönni randira, elmondta, hogy szűz, nem volt még sosem pasija stb. Én meg mondtam, hogy emiatt nem kell aggódni. Ezután szépen, lassan, de feloldódott. Évekig jártunk, teljesen más miatt lett vége.
29F
Értem, köszi a sok bátorítást! :)
Valójában a másik gondom az (csak hogy úgy pluszban még egy legyen), hogy attól is félnék, hogy esetleg ismerős meglát, és akkor megy majd a duma. Nem akarok én lenni a beszélgetés tárgya, de ha engem valaki meglátna egy fiúval, tuti az lennék. Szóval biztos vagyok benne, hogy a frusztráltságon meg a beégéstől való félelmen kívül ez is ott van. (Na meg természetesen a "ki mit gondol" is.)
válasza: válasza:Először is. Ne akarj senkinek sem megfelelni. Csak magadnak.
Találkozol valakivel, és meglátnak? Magánügy. Ha kibeszélnek, azzal csak a szegénységi bizonyítványukat gazdagítják. Az már nem a te problémád.
A barátaid szeritnem pont, hogy örülnének neki, hogy kikapcsolódsz, és elkezdtél élni!
Aztán.
Ha nem jön be egy srác, azt jobb az elején tisztázni.
Ugyanakkor érdemes megadni mindenkinek azt a bizonyos esélyt a találkozásra, hiszen akkor kialakulhat egy egymásról kialakított kép, vélemény, amiből akár kapcsolat is lehet.
Fiatal vagy, próbálj kikapcsolódni is.
Ja, és nem sajnáljuk magunkat, hanem mindig felállunk a padlóról.
És légy mindig nyílt, és őszinte.
válasza:Fáradj el az iskolai pszichológushoz. Ő tud majd jó tanácsokat adni ezzel kapcsolatban.
Aki meg erre azt írta, hogy Rivotril.... hahahaha. Csak az fog megnyugodni tőle, aki szorongással küzd. Akinek nincs ilyen jellegű problémája, csak izgul, nem fog megnyugodni egy tablettától...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!