Miért mondja mindig anyám, hogy ne fejezzem ki az érzéseimet a barátom iránt?

kedves kérdező! finoman mondva kedves édesanyád egy hülye

ha ilyet mondanék a lányaimnak, elsüllyednék, mert ekkora marhaságot még életemben nem hallottam, az hogy anyádnak volt pár palija és akkor mi van, az semmit nem jelent, akkor gyere ha jó sokáig meg tudta őket tartani, na öcsém akkor elhiszem, hogy valamit tud,

ha meg nem akarsz egy pasit sem megtartani, akkor az Te dolgod - "Nem akarok én állandóan egy pasin lógni, az nem én vagyok," - ez alapján anyád jól nevel, mert ha nem mutatod ki hogy szereted, érzéseket nem mutatsz sajnálom, de nem is lesz senkid, ugyanis egy férfi is érző ember és igen igénylik, hogy szeressék és érezzék ezt

Nagyon sokáig egyetértettem én is azzal, hogy ki kell mondani, meg kell beszélni mindent. Egy idő után azt észre fogod venni szerintem, hogy időzíteni kell jól egyes kijelentéseket (nem tudod, hogy milyen kedvében találod a másikat) és a hangszíned nagyon fontos, sok emberenek sajnos sokkal fontosabb, mint a tartalom, amit mondasz ...

Anyukád valószínűleg azért mondhatta ezt, mert sajnos még mindig vannak társadalmunkban olyan srácok/férfiak, akik érzelmileg hajlamosak sértegetni, megalázni a másikat, főleg ha az önmagától és lelkesen kiteregi a lapjait. Ezt a figyelmeztetést úgy lehetne lefordítani, hogy: ne engedd magad megalázni, az érzelmi szabadsághoz mindenkinek joga van. Lehet, hogy felszabadult leszel attól, ha ledobod magadról az érzéseid által felgyűlt terhet, de nem leszel szabad. A két szót (felszabadult és szabad) nem szabad összekeverni. Ugyanígy működik ez már a suliban is, munkahelyen is, üzleti életben is ...

Sajnos manapság nem hiába mindenki elhatárolódik a másiktól, elszigetelt lesz, éppen az ilyen kihasználások, (főleg primitív) információkkal való visszaélések, kijátszások miatt.

Előző: nincs igazad. Illetve részben igazad van, de a konklúziókat rosszul szűröd le.

Valóban van egy csomó olyan ember, akinek ha folyton mondogatod, hogy szereted és mennyire fontos, akkor elszáll magától, és kialakul egy alá-, fölérendelt viszony, illetve a kitárulkozással kiszolgáltatottá is teszed magad az arra esetleg nem érdemes ember felé is. Ebben igazad van, és a kérdező édesanyjának is totál igaza van.

Ami miatt viszont égbekiáltó ostobaság ez a felfogás az az, hogy ezzel teljesen elzárkózol a őszinte, lélekemelő kapcsolatok elől is. Ez olyan dolog, mintha egyszer romlott húst ennél, és utána azt mondanád, hogy nem eszel többet húst, mert beteg lettél a hústól. Az igazság az, hogy k**vára nem a hústól betegedtél meg, csak nem tanultad meg felismerni a romlottat, a szervezeted meg gyenge volt ellenállni a betegségnek. A helyes megoldás az, hogy megtanulod a romlott hús szagát, illetve megerősíted az immunrendszered, így tudsz majd nyugodtan táplálkozni. Ha nem így teszel, akkor egy lemondásokkal teli diéta lesz az életet, mert féltél, hogy megint fosni fogsz két napig.

Azt akarom ezzel mondani, hogy ha sok olyan ember van a világban, akik csak kihasználnának, akkor nem az a megoldás, hogy falakat emelsz magad köré, hanem az, hogy magadat felkészíted arra, hogy esetleg csalódni fogsz, illetve megtanulod felismerni az emberben az értékeket, és eleve kiszűrni a sok szemetet. Aztán ha a szemét között fel tudod ismerni az ékszert, akkor annak az embernek igenis tessék megmondani, mennyire hálás vagy, hogy ő van neked! Az itt tárgyalt gyáva magatartás azt eredményezi, hogy soha az életben nem fogod megtapasztalni, az ilyen kapcsolat mennyire jó, mert túlságosan félted a saját kis szaros lelki nyugalmadat.

Sokan vélekednek úgy, hogy nem mondanak el semmit magukról, mert azzal támadási felületet biztosítanak magukra nézve. Én sosem titkoltam az életemből semmit sem, igyekeztem mindig önmagamat adni. Az eredmény az lett, hogy nagyon sok konfliktusba keveredtem, rengetegszer voltam céltábla, sokszor bántottak és sokszor bántottak meg, de azóta sokkal keményebb lettem, és csakis olyan barátok vesznek körül, akik előtt kendőzetlenül lehetek őszinte, illetve 10 éve élek boldog párkapcsolatban egy olyan nővel, aki pontosan azért szeret, ami vagyok, nem pedig azért, amit vetítek neki! Sosem okozott problémát nekem nyilvánosan megölelni őt, megmondani neki, hogy szeretem, elmondani neki, hogy ő a legjobb dolog, ami történt velem életemben. Ha ti meg akarjátok tagadni az esélyt is egy ilyen kapcsolatra, az a ti dolgotok, de mélységesen felháborít, amikor valaki a saját gyerekét szándékosan neveli ilyen pózer, gyáva embernek...