Ha nem várjuk a "tökéletes" párt, és lejjebb adunk az igényeinkből, lehet jól működő kapcsolatunk?

Lehet furán tettem fel a kérdést. Szóval most ne a külsőre gondoljatok, nem a szőke hercegről beszélek, de vannak bizonyos elvárásaim a másik nemmel kapcsolatban, szerintem nem nagyok, de manapság úgy tűnik, hogy mégis...igazából csak szellemi dolgokról van szó, egyszerűen nem tudom elképzelni magam egy férfival, akivel csak a fociról lehet beszélni, vagy nem tud helysen írni, és nem, nem elvárás a diploma, egyetem, hanem a normális, értelmes gondolkodás. Emellett persze fontos az is, hogy az illető barátságos, kedves legyen, de ezek alap dolgok kellenéken, hogy legyenek. Szóval nem a külsőről beszélek, mivel az nekem sem az erősségem, így cserébe sem "kérek" férfiszépséget, igazán, nem képmutatásból írom ezt.

De azt vettem észre, hogy majdnem lehetetlen, amit kívánok. Az ember azt hinné, hogy aki hasonló helyzetben van, hasonlóak az igényei, de sajnos nem ezt látom. (Sok fiú ír ki kérdést, mondván, hogy a külsejü nem túl előnyös, de amúgy minden rendben van, és mégsem kellenek a lányoknak, én nem értem, ők kinél próbálkoznak, de igenis vannak lányok, akik erre vágynak.)

Tényleg sokat akarnék? Ezek olyan igények, amikből le kéne adnom? Akiknek van kapcsolatuk, azoknak azért van, mert lejjebb adtak az igényeikből? Vagy megéri várni a "tökéletesre"?