Miért nem találok senkit, miért utasítanak vissza?

Üdv, épp tegnap lettem 21 éves egyetemista srác. Szinte mindenem meg van, ne értsétek félre, mert nem vagyok gazdag, hanem a körülménykehez képest nem panaszkodom. Egyetemre járok, vannak igazi és félig igazi barátaim, van munkám, nem vagyok egy ronda figura se, sportolok abban is eredményesen, de mégis úgy érzem senki sem vagyok, és nincs semmim, nagyon vágyom már egy társra, aki megért, aki vár ha kijövök órákról vagy éppen hazaérek, aki meghallgat, akit átölelhetek, akinek a kezét foghatom, akiért érdemes élni, aki kiegészít engem, aki úgy szeret viszont mint én őt. Az elmúlt hónapokban 4 lány is szimpatikus volt nekem. Ebből az egyik az ország másik felére költözött és nem akarta kapcsolatot, és sajnos nem is jöttem be neki mint pasi, de azóta egyik legjobb barátom, a másik nagyon jó barátom de már vagy 3 éve tartós kapcsolata van, volt egy lány, aki azért utasított vissza mert azt mondta túl jó vagyok hozzá. Nem régiben ismertem meg valakit akiben minden megvolt, úgy éreztem szimpatizál velem, jól elvoltunk, sétáltunk nagyokat, titkokat mesélt el, meghallgatott és segített ha baj volt, és én viszont. Jelekből ítélve minden klappolt. De kiderült, hogy csak játszott, mert ő az idősebbekre bukik, és úgy nézz ki talált is valakit, pedig egy roppant helyes teremtés, nem értem hogy kötött ki a mellett a figura mellett. Szimpatikus voltam neki, de semmi több. Mi a gond velem? Hogy nem használom ki a lányokat, hogy nem vagyok a mai fiatalság krémje, hogy becsülök valakit, hogy tudok szeretni, hogy tisztelem a másikat, vagy nem döntöm meg az összes lányt aki az utcán velem szembe jön? Elkeserítő, hogy sosem jön össze semmi, mindig van egy ok amiért nem, és lassan már nem tudom, hogy létezik-e hozzám illő valaki...