Létezik olyan, hogy valaki egyedül marad egész életében saját akaratából? Hogy nem vágyik semmilyen párkapcsolatra?

Létezik ilyen, miért ne létezne? Én sokkal furábbnak gondolom, hogy azt hiszik (vagy elvárják), hogy 7 milliárd ember ugyanúgy viselkedik. Sokkal valószínűbb és logikusabb, hogy sok eltérés lesz, mert ennyi ember nem vágyhat mind ugyanarra (például párkapcsolatra)

Én például nem vágyok rá. Lehet, hogy ez megváltozik, de simán el tudom képzelni, hogy nem.

És az ilyen ember sincs egyedül, mert vannak barátai és családja. Valamilyen kapcsolat mindne egészséges embernek kell, de egyáltalán nincs az előírva, hogy mindenkinek párkapcsolat kell. Teljesen természetes, feltéve, hogy a megfelelő oka van rá (tehát nem azért nincs párkapcsolata "mert sokat csalódott" vagy valami ilyesmi és fél, de közben akarja, hanem azért mert egyszerűen nem akar).

Van...

De neki is vannak szexuális "problémái"

Meleg, amit saját magának sem mert sokáig elhinni.

Nem fér össze az életével, olyan munkát végző, amiben csak a saját neme van jelen. Ha megtudnak, akkor az egész életének lőttek, mert sajnos vidéken megy még a b. zizás, mármint ott nem csak annyira, mint egy városban, hanem konkrétan az 1000. Marinéni is ezt csacsogná a boltban...

Én régóta sejtettem, valahogy egyértelmű volt, azóta bizonyosságot kaptam,( anonim oldalon kívül senkinek sem mondanám)

Megpróbált" kigyógyulni belőle", pszichológus, pszichiáter minden, ugye nem hogy szexuális, hanem lelki kapcsolata sem volt senkiel.

Képzeljetek el, egy jóképű baromi férfias embert, aki még 40 évesen is az anyjával él.....az emberek azt hiszik a csalad és a munka mellett nem maradt ideje másra, most pedig már túl félénk.

Szerencsére ritkán szabadítanak rá nőt, kerítés céljából....

Nah ő saját akaratából döntött úgy. Nem is vágyik ilyen párkapcsolatra, me nem tudja elfogadni. Leköti magát méginkább a munkájával, egyedül jobban érzi magát, mint a tudattal, hogy a párja minden nap szembesíti a nemi identitására...hogy jól érezné magát? Azt kétlem:(

Párommal mikor megismerkedtünk, 40 éves volt, még nem volt házas, gyermeke sem volt. Csodálkoztam is rajta, hogy egy ilyen jóképű pasinak miért nincs senkije.

Kiderült, hogy húszon éves korában volt egy élettársi kapcsolata, ami viharosan ért véget, óriási csalódás volt számára a lány, majd 30-as évei elején újra próbálkozott egy nála 10 évvel fiatalabb lánnyal, az is csalódás volt a számára. Ekkor elhatározta, hogy neki nem kell senki, nincs szüksége kapcsolatra. Amíg meg nem ismert engem.

Az ilyen dolognak mindig van valami háttere. Általában kiábrándulás, vagy pedig még azt tudom elképzelni, hogy valaki karrierista, és egyenlőre nem fér bele a kapcsolat az életébe. De csak úgy ok nélkül szerintem ez nagyon ritka.

ismerek ilyet, anyám osztálytársa volt.

volt tizenévesen egy pasija de a srác szülei tűzzel-vassal üldözték, marták el tőle a csajt (pedig szép is kedves is, de csóró volt, ez volt a bajuk vele)

na hát utána 10 évvel lett volna neki egy fiatalabb pasija, azt meg a szemét haverok beszélték le, hogy nehogy már egy 5 évvel idősebbel járjon, mert úúúú de gáz

így a szerencsétlennek nem sikerült és szerintem ezek után már nem is keresett

nekem is elég volt 1 csalódás hogy soha többé ne kelljen senki. nem arról van szó hogy nem erőlködnék. volt vagy 200 randim. egyszerűen nem tudok szerelmes lenni, úgy meg nincs értelme. nem bírok kamuzni meg rajongva nézni meg mindennap elviselni valakit, aki iránt semmit nem érzek.

szexkapcsaoltaim voltak, lesznek, de semmilyen kötött párkapcsolat nem érdekel.