Mit csináljak, ha betegesen viselkedem a kapcsolatban (úgy, hogy a barátom szerencsére nem tud róla)?

Több, mint másfél éve vagyok együtt a barátommal. mondhatni a kezdetektől nem volt felhőtlen a kapcsolatunk(a találkozások miatt, mondhatni elég keveset voltunk együtt, és ez rajta múlott). Akárhányszor próbáltam vele megbeszélni, semmi nem használt. Sajnos végül hisztiztem, olyan lettem, mint egy hárpia.(Nem csapkodtam, csak sírtam, de nem kaptam dührohamot. Meg sokszor megsértődtem). Remélem, hogy ez hatni fog. Ez sem. Egy felnőtt nő nekem adott igazat, viszont közölte, hogy a sok hisztivel el is veszthetem a barátomat. Azona napon, amikor ezt mondta, elkezdtem sírni, és egy hétig pánikrohamaim voltak(minden délután féltem, rázott a hideg, utána folyt rólam a víz, hevesen vert a szívem). Azt hittem jobb lesz: nem. Azóta mindent elnézek a barátomnak, és rettegek vele találkozni/beszélni. Félek neki írni üzenetet(például ha nincs fent, szoktam neki kedveskedni, és FÉLEK ettől). Olyan szinten beteges vagyok, hogy csak rá tudok gondolni. Szerencsére ebből ő SEMMIT nem vett észre. Voltam pszichológusnál, és láttam, hogy igazi kihívást jelentek neki, és nehéz megoldás vagyok...Ugyanakkor közölte, hogy NAGYON furcsa a kapcsolatom a barátommal-azért, ahogy viselkedik a barátom velem. Pl mikor rosszul voltam, elájultam a suliba majdnem, akkor ott hagyott, hazudnom kell a szüleinek, stb.

Szakítani nem tudok, mert rohamot kapok, ha nincs velem.

Viszont egész nap RETTEGEK, hogy mit mondjak Neki, hogy viselkedjek. Volt valaki ilyen "betegesen szerelmes"?