Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak, ha betegesen viselkedem a kapcsolatban (úgy, hogy a barátom szerencsére nem tud róla)?
Több, mint másfél éve vagyok együtt a barátommal. mondhatni a kezdetektől nem volt felhőtlen a kapcsolatunk(a találkozások miatt, mondhatni elég keveset voltunk együtt, és ez rajta múlott). Akárhányszor próbáltam vele megbeszélni, semmi nem használt. Sajnos végül hisztiztem, olyan lettem, mint egy hárpia.(Nem csapkodtam, csak sírtam, de nem kaptam dührohamot. Meg sokszor megsértődtem). Remélem, hogy ez hatni fog. Ez sem. Egy felnőtt nő nekem adott igazat, viszont közölte, hogy a sok hisztivel el is veszthetem a barátomat. Azona napon, amikor ezt mondta, elkezdtem sírni, és egy hétig pánikrohamaim voltak(minden délután féltem, rázott a hideg, utána folyt rólam a víz, hevesen vert a szívem). Azt hittem jobb lesz: nem. Azóta mindent elnézek a barátomnak, és rettegek vele találkozni/beszélni. Félek neki írni üzenetet(például ha nincs fent, szoktam neki kedveskedni, és FÉLEK ettől). Olyan szinten beteges vagyok, hogy csak rá tudok gondolni. Szerencsére ebből ő SEMMIT nem vett észre. Voltam pszichológusnál, és láttam, hogy igazi kihívást jelentek neki, és nehéz megoldás vagyok...Ugyanakkor közölte, hogy NAGYON furcsa a kapcsolatom a barátommal-azért, ahogy viselkedik a barátom velem. Pl mikor rosszul voltam, elájultam a suliba majdnem, akkor ott hagyott, hazudnom kell a szüleinek, stb.
Szakítani nem tudok, mert rohamot kapok, ha nincs velem.
Viszont egész nap RETTEGEK, hogy mit mondjak Neki, hogy viselkedjek. Volt valaki ilyen "betegesen szerelmes"?
válasza: válasza:
válasza:Szia!
Én még mindig azt mondom, hogy beszélgetned kellene egy pszichológussal. A szüleiddel milyen a kapcsolatod? Rájuk számíthatsz? Van olyan a környezetedben, akinek kiöntheted a szívedet, elmondhatsz mindent?
Miért rettegsz, hogy elveszíted a barátodat? Amit leírtál, az elég szomorú, hogy Te elájultál ő meg otthagyott...nézd, elhiszem hogy most van egy lelki konfliktusod, de egy ilyen után nem szabad, hogy így viselkedjél, hogy még te hunyászkodsz meg és félsz, hogy mi van ha ő hagy el téged!
Szerinted ebből kisülhet bármi jó is?
Szerinted az ilyen, aki a füle botját sem mozdítja ha látja elájulni a kedvesét, nevezhető szerető, gondoskodó párodnak?
"Szakítani nem tudok, mert rohamot kapok, ha nincs velem."
Én ezt másképp mondanám. Nem róla van itt szó, hanem Rólad. Akkor érzed magadat rosszul, ha Te egyedül vagy, egy szeretett személy nélkül, akitől szeretetet, megértést, odafigyelést, gondoskodást várhatsz. De ez nem kimondottan a barátod személyére irányul. Szerintem arról lehet szó, hogy nagyon kell neked valaki aki igazán szeret.
Ezért kérdem, hogy mi van a szüleiddel? Gyerekkorodban vagy kamaszkorodban érezted azt, hogy egyedül vagy és nem szeret senki?
21/l
Köszönöm a válaszokat!
Mondhatni szokott a barátom fájdalmat okozni, majdnem heti 2x-3x. Pl. elfelejt írni arra amit írok, nem jön fel, hamarabb elmegy a találkozásról mert haza kell mennie, a gépen játszunk, és mltkor megkértem, hogy had bújjunk össze és tv-zzünk. Nem, ő nem szeretné. A kapcsolatunk elején nem vette észre, hogy bementem a suliba.
Még járni fogok a dokihoz. Igazából tényleg az a baj, hogy betgesen ragaszkodom. HIÁBA tudom, hogy nem szabad, tudom, hogy mi a baj, valahogy azt érzem, hogy ha ő nincs nekem véget kell vetnem az életemnek...
De, éreztem már úgy, hogy nem kapok elég szeretetet.
válasza:Te tényleg beteg vagy. De legalább tudod és teszel is ellene! Szerintem járj tovább pszichológushoz, mi nem nagyon segíthetünk.
Jobbulást!
válasza: válasza:# 5:
Kicsit én is így vagyok vele, ahogy te kérdező. Ezt hívják társfüggőségnek, bár lehet ebben egy kis önbizalomhiány és személyiségzavar.
Jó, hogy jársz pszichológushoz, de nem ártana megbeszélni vele ezt a témát. Sőt, a legjobb, ha megbizonyosodsz valahogy róla, hogy maga az orvos nem társfüggő, mert akkor csak félrekezel.
Köszönöm a válaszokat.:)
Áthelyezni nem tudom. Minden a barátom körül forog, aludni se tudok. De csak megoldódik....
Az orvos gondolkozik a megoldáson, kihívás ez Neki is.
Úgy vettem ki a szavaidból, hogy azt gondolod, majd az orvos kigondolja a megoldást, elmondja neked, te megcsinálod amit mondott, és minden rendben lesz.
Ez nem így működik. Egy jó pszichiáter vagy pszichológus inkább abban tud segíteni neked, hogy jobban megismerd önmagad, hogy miért viselkedsz így ebben a helyzetben, végül a megoldást te magad fogod megtalálni, a pszichológus csak kísér, segít az úton, tanácsot ad, de nem fogja megmondani (legalábbis elvileg nem mondhatja meg), hogy mit "helyes" vagy mit "kell tenni"...
Szóval nem úgy működik ez mint egy testi betegségnél, hogy az orvos azt mondja nem szabad ezt vagy azt enni, és akkor minden rendben lesz.
Én sem tudom a megoldást, de ha beszélgetsz egy szakértővel, az mindenképpen segíteni fog, viszont végül neked kell kigondolni, hogy mi lesz a legjobb, mint ahogy a lépéseket is neked kell majd megtenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!