El vagyok keseredve, nem tudom mit tegyek. Valami tanács?

Előre szólok nagyon hosszú lesz. És nagyon sokan egy gerinctelen féregnek fognak tartani engem de nem érdekel , senki nem ismer igazán. Lassan 4 éve vagyok együtt a párommal, az első 1,2 év maga volt a mennyország , nagyon szerelmes voltam ott van az a bizonyos rózsaszín köd. Pedig már akkor is halmozta a hazugságait, mégis minden egyes alkalommal megbocsátottam neki. Abban az időszakban úgy éreztem hogy én vagyok a világ egyik legboldogabb embere, és a legszerencsésebb hogy végre szerelmes lehetek,és viszont szeretnek. Tudni kell hogy én soha nem voltam nagyravágyó,akárminek tudok örülni a mai napig, pl ha ki süt a nap, vagy ha a kertben egy szép rózsa kinyílik, vagy ha egy kedvenc filmem megy a TV-be amit réges rég nem láttam. Szóval apró dolgoknak is nagyon tudok örülni. De sajnos a párom eléggé zsugori, skót.. Sajnálja rám a pénzt. És az bizony 4 év után nagyon nagyon rosszul esik. Nem várom el hogy vegyen nekem drága dolgokat, de néha egy szál szép virágnak is nagyon örülnék,sőt... De ő azt se ad nekem pedig még azt meg se kéne venni. 4 év alatt sehova se vitt el engem, egy fagyira se hívott meg , moziba se, egy szóval sehova.És nem azért mert szegény. Bárcsak az lenne az oka. Hozzánk képest gazdag, mi ugyanis mondhatni szegények vagyunk házzá képest. Volt mikor kiborultam, és előtte sírtam mert itthon kenyérre se volt pénz, nem egyszer volt ilyen. Elég érzékeny vagyok és nem bírom magamba tartani ha valami bánt, de ma már rájöttem hogy ez nagyon nagy hiba volt hogy mindent elmondtam neki ami itthon folyik. A szüleim már szó szerint utálják a páromat, mert nagyon sokszor megbántott én meg remegtem az idegtől annyira sírtam ki voltam készülve nem egyszer volt már rá példa. Apám annyira megutálta hogy már köszönni se szokott neki. Rosszul esik, mert belátom az a barátom hibája nagyon szemét tud velem lenni néha és szerencséje van hogy apám nem verte meg. De én még mindig szeretem őt, igaz nem szerelemmel de szeretem és nem tudnám ott hagyni. Pedig nekem is jobb lenne, mert ha már most sajnál tőlem mindent sehova se vinne el, akkor mi lesz később ha esetleg összeköltözünk vagy ilyesmi. :( És a másik meg az hogy én utálom nála ott lenni. Szüleivel él akiket szintén nem bírok, kérkednek a pénzükkel, kibeszéltek engem a hátam mögött. Ezért nagyon régóta nem voltam ott mert soha nem bírtam az ilyen embereket. Ha valami gondja van velem azt a SZEMEMBE mondja meg. Nekem rettenetes ott lenni és most a barátom azt akarja hogy szombaton aludjak ott de én egyszerűen nem akarok, már most idegbajt kapok ha arra gondolok hogy ott kell aludnom mikor Wc-re se merek el menni. Annyira idegesítőek a szülei. Nem szép ilyet mondani de ez az igazság. Nem kell lenézni azért az embert mert nem olyan pénzes mint ők. Erről szerintem nem tehetünk. Szüleim becsületesen dolgoznak. De még is le vagyunk nézve. :( Bánt ez az egész hogy ennyire rossz minden. Nem tudom már mit tehetnék. Sírni tudnék legszívesebben egész nap. Ti mit tanácsoltok?? Akár privátban is írhatnátok.