Szerintetek csak féltékenység eszköze vagyok, vagy tényleg belém szerethetett?

Nekem 2-3 hónapja lett vége a 3 éves kapcsolatomnak, neki 4 hónapja a 1,5 éves kapcsolatának.

Mindketten azon a véleményen voltunk, hogy nem kell nekünk senki, amíg el nem kezdtünk beszélgetni.

Másfél hónapja tart ez az egész.

Az elején elkezdett az üzenőfalára írkálni idézeteket boldogságról,hogy napról napra több vagyok neki, szerelemről stb.

2 hete találkozgatunk is, igaz ritkán mert 40 kmre lakik és tény, hogy az Ő udvaràn sem áll benzinkút, emellett rengeteget dolgozok.Ha van szabadidőm mindig eljön hozzám.Ő váltig állitja, hogy a mindene lettem és megszeretett és senki más nem kell rajtam kívül Neki.

Nagyon aranyos mindig bókolgat és azt nézi, hogy jó legyen nekem, amíg járt gyakorlatra és hajnalban kelt mindig írt nekem pedig aludtam még.Mindennap az első és utolsó szavunk egymásé.

Utóbbi találkozásunkon nagyon egymásra gerjedtünk, és pasi létére képes volt azt mondani, hogy nem lesz szex, mert nem akarja, hogy azt gondoljam arra kellek Neki.Hívott magàhoz is, a barátaihoz bulizni, terveztünk már programokat is előre. Annyira meggyőző tud lenni.

De valamiért mégis félek és olykor egy érzés elkap, hogy csak féltékennyé akarja tenni az exét, ugyanis olyan volt a kapcsolatuk, hogy hónapokig együtt aztán külön, ilyen hullámvölgy.Félek, hogy épp a hullámvölgyük közepére kerültem, miközben én kezdek beleszeretni veszettül.

Lehet csak bebeszélem magamnak az egészet, vagy képes lenne egy pasi az ilyen tettek ellenére is hülyének nézni?

Vélemény?

22 L

20 F