Miért vagyok ennyire féltékeny?

Nos a helyzet, hogy a barátnőmre borzasztóan féltékeny vagyok, csak már én is úgy érzem, hogy teljesen felesleges, meg engem is meg gondolom őt is idegesíti már ez a szint. A lényeg annyi, hogy szereti a barátait, ami teljesen normális és nagyon is örülök neki, hogy nem egy kuka ( mint én ) és hogy kommunikál más emberekkel is. Csak egyszerűen a fiú ismerőseiben valahogy nem nagyon bízok. Nem arról van szó, hogy hamlmozná maga körül a fiú ismerősöket, van 2 ilyen ismerőse( az egyik az expasija, akivel 1-2 hónapig volt és kb. havonta beszélnek egyszer, szóval nem egy egetrengető ragaszkodás, a másik meg gyerekkori barátja ) , akivel többnyire beszélget facebookon vagy találkoznak, aztán csevegnek. Valamiért böködi a csőrömet, ha beszél velük, okot vagy logikai fonalat nem tudok mondani, csak egyszerűen ez az érzés tolul belőlem. Szeretnék ellene tenni, nagyon is, mert nincs okom a túlzott féltékenységre, mert megbízom a barátnőmben, csak abban a másikban nem, hogy mivan ha leveszi a lábáról és vele jobb talán beszélgetni mint velem, jobb témákat talál vele... sokat beszélek én is a barátnőmmel, sokat nevetünk, nincs okom tényleg, csak... na hát ez most ilyen zavaros gondolatmenet. Őszintén szólva talán az exével annyi a problémám, hogy képes leállni veszekedni a párommal meg teszi az eszét, még a szeme se áll jól, nem túlságosan kedvelem. Az a tipus vagyok aki nagyon tud szeretni, mindent megadnék a barátnőmnek, és nem szeretem ha egy 3. személy kettőnk kapcsolatába belép és gyártja a problémákat. Azt is mondta már a párom, hogy ha nem akarom, nem találkozik vele. Ha valaki talált összefüggést ebben, akkor írjon.