Mit tudtok nekem tanácsol külső szemlélőként?

Barátommal kb 1 éve vagyunk együtt. Mindig is nehezen alkalmazkodtunk de ha lehet ilyen rövid idő távlatából mondani "kitartottunk egymás mellett". Mostanában viszont rengeteg a vita az elégedetlenkedés és ez majdnem mindig tőlem jön. Tudni kell h nagyon elégedetlen vagyok jelenleg az egész életemmel, magányosnak érzem magam, az egyetemen nem tudtam beilleszkedni mert nagyon gátlásos vagyok, nem szeretek bejárni mert azt képzelem h lenéznek, pedig normálisan nézek ki és akikkel jóba leszek azok bírni szoktak...egyszerűen az önértékelésem a nullán van. Ezért időről időre elkezdem cseszegetni a barátom, h miért nem dicsér meg soha, mert nem bújik többet stb...odáig fajult a dolog h tegnap azt mondta h szerinte ha én ennyire boldogtalan vagyok vele, akkor keresnem kéne vkit aki boldogabbá tesz biztos találnék. Biztos nehéz lesz de h nekem jobb lenne, és h mit gondolok. Én persze sírógörcsöt kaptam és mondtam h ha el akar küldeni én elmegyek, de ő azt akarta h én döntsem el. Mondtam h én nagyon nagyon szeretem és nem tudok ilyet kimondani és nem is fogok mert vele akarok lenni. Erre már ő is könnyezett, azelőtt sose sírt. Végül maradtam de azóta is rettenetesen érzem magam, mert nem tudom eldönteni h végül is most miatta vagyok boldogtalan vagy mert a saját életemet cseszem el és nem ő tehet ról.a Néha azt érzem h tök rendes és nagyon szeretem máskor meg h nem arra van szükségem amit ő nyújt ezért...ezek közt őrlődöm és már nem tudom mivan. Közben közeledik egy elég húzós vizsga és minden nap itthon ülök és tanulok teljes kétségbe esésben, h mi lesz ha megbukom...

Mi a véleményetek? köszönöm előre is