Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Félek kilépni a kapcsolatból, külső szemlélőként adnátok tanácsot?
Fiatalon kerültem össze párommal, akkor voltam 15 lassan 21 leszek és még mindig vele vagyok, de már nem érzem magam boldognak.
Az utóbbi egy év tragikus volt, szinte minden apróságon összekapunk. Nyár elején meguntam és szakítottam, de 2 hét nem telt bele és visszajött, hogy szeret és bla-bla... de nincs változás pedig akkor rengeteg mindent megígért nekem. Vita, vita hátán, szeretkezni sem úgy szeretkezünk mint régen, nagyon önző lett (értsd: elmentek a haverokkal sörözni, hazaállított 'fáradtan'(becsípve) kb. 10 perc alatt megd*gott -erre nem tudok jobb szót- és lefeküdt elaludt. Ez nagyon-nagyon rosszul esett, meg mindig én vagyok a nimfo p*csa, mert állandóan szexelnék és nem értem meg, hogy ő már dolgozik és fáradt, de ő meg nem érti meg, hogy az, hogy rám mászik, lök 2-3-at és elmegy meg nekem nem elég...-és ez egyre gyakoribb-.
Biztos ő is tudna sok hibát mondani rólunk/rólam (is), de én úgy érzem kifáradtunk, még sem tudok kilépni, mert mikor egyedül vagyok hiányzik és azt érzem szeretem, de tudom, hogy úgy sem fog változni -értem már biztosan nem-. Még is bizonytalan vagyok, lassan kezdem azt érezni, hogy inkább legyek egy rossz kapcsolatban mint magányosan. Annyira de annyira tanácstalan vagyok. Félek egyedül lenni, már majdnem 5 éve mindig ott volt mellettem, mindenben. De vele már nem jó és nélküle még rossz... Mit csináljak?
válasza:Ami elromlik, azt nem biztos, hogy mindjárt eldobni kell. Meg kell kísérelni megjavítani!
Tehát arra gondolok, hogy mély, őszinte, de egyenes beszélgetésekre lenne szükségetek, ahol mindkét fél őszinte lehet, mert garantáltan nem fog senki semmit a másik fejéhez vágni, de mindkét fél bátran felvállalhatja azt, hogy udvariasan ugyan, de elmondja a másiknak a bajait. Nálatok én a leírásodból azt látom, hogy van lelki kapcsolat, lelki társiasság, csak elsnasszodosás figyelhető meg. Azaz a srác kissé közömbös lett, nem nem szeret, csak rutinná vált neki a kapcsolat. Ezt pedig - ha a felek akarják - fel lehet dobni. Úgy vettem ki a szavaidból, hogy szereted őt te is, érzésem szerint válni, szakítani akkor kell, amikor már tényleg elkerülhetetlen és nincs jobb megoldás, ha antagonisztikus ellentétek vannak és a felek szinte gyűlölik egymást, vagy éppen olyan közönyösek, hogy fadarabként tekintenek a másikra.
Ez a cikk méltatlanul mellőzött, holott benne van minden igazság: [link]
Ezt olvasd végig, olvastasd el a pároddal is és gondolkozzatok, beszélgessetek. (Ha srác macsóbutaférfi jellegel hárít, akkor befenyítheted, hogy elveszthet, de ne tűnjön zsarolásnak)
Már számtalanszor próbáltam vele beszélni, de nem mondja ki az érzéseit, nyáron kimentem 3 hétre a nővéremhez az USA-ba, Pestre jött elém a reptérre, és ordított róla, hogy hiányoztam neki, de mégsem mondta ki, majd este lefekvéskor mondta, és belefúródott teljesen a párnába, mintha ezt szégyellnie kellene. Mindig azt mondja, hogy ő nem a szavak embere.
Próbálkoztam már beszélni vele, megmondtam neki, hogy nem szeretném, hogy teljesen biztosnak tekintsen, aki bármikor ott áll mellette, mert én is ember vagyok, vannak érzéseim és ha nem érzem a szeretetét akkor lépni fogok.
Erre a válasz: Tessék menjek amikor szeretnék, de úgy is visszafogok menni, mert szeretem. S ez is borzasztó rosszul esett, ennyi erővel akkor semmit nem fog már tőlem komolyan venni? Mondjuk pl. megmondtam még az elején ha megcsal akkor elhagyom. Akkor megcsal bármikor mert úgy van vele, hogy lehet haragomban elmegyek, de 2-3 hét múlva visszafogadom, mert szeretem?
Ez nem megy... néha már úgy érzem, hogy elcsesztem teljesen, és van egy biztos pont az életében, és mellettem azt csinálhat amit akar, mert úgy is ott leszek 'mert szeretem'! Ez fáj az egészben a legjobban...
válasza: válasza: válasza: válasza:Érdekes amúgy. Nálam azért lett vége a kapcsolatomnak mert mindig a barátnőmnél voltam ha szüksége volt rám, azt 1 hónapja volt az hogy nem tudtam ott lenni mellettem és emiatt rögtön dobott+ felhozta a létező ősszes hibámat még oylanokat is amik nem igazak.. Szal láthatatlanban nem tudom megmondani. Lehet van igaza az állításodban, de a nők többsége képes túlkomplikálni a dolgokat azt minden bajukat a pasijukra zúdítani. A barátod meg gondolom szeret azért akar veled kibékülni, te meg valszeg már nem szereted. Olvastam hogy a férfi a lánytól egyetlen apró igényét várja el hogy kielégítsik, míg a nők minden igényüket elvárják hogy kielégítsék ami persze lehetetlen ezért is van sok gond a kapcsolatokban. Na a lényeg hogy te tudod hogy a kapcsolatodnak mi jó, ha azt gondolod vége, akkor legyen vége.
21/F
válasza:Készítsd fel magad lelkiekben arra, hogy egyedül leszel. Képzeld el az életedet egyedül, készíts terveket, gondold át, mit hogyan fogsz tenni, mibe fogsz belekezdeni... Szépen lassan neveld rá magadat, hogy egyedül lenni is jó, sőt, egy kis szabadság, friss levegő még jót is fog tenni neked. Azután szakíts vele, és ne engedd, hogy zargasson, és 2 hét után visszakönyörögje magát. Ne félj az egyedülléttől! Nem olyan rossz az.
Sőt, inkább legyél egyedül boldog, mint párkapcsolatban boldogtalan. S ha valakivel tényleg boldog tudsz lenni, úgyis meg fogod ismerni.
26/L
válasza:ma 10:50-nek
Szerintem a te esetedben nem túlkombinálásról van szó; az is egy tipikus eset lenne, a tiéd meg egy másik - szintén tipikus - eset.
A te barátnőd nem túlkombinálta a dolgokat, hanem talált egy indokot, amivel meg tudja nyugtatni a lelkiismeretét, amiért nem szeret és szakít veled. Ilyenkor szoktak minden baromságot felhozni, amiért te vagy a hibás, mint pl, hogy nem vagy ott, amikor szükség lenne rád. Ezt a huszonéves csajok nagy százaléka így csinálja (bizonyítván, milyen korán érnek a lányok).
válasza: válasza:#4: Nem véletlenül kérdeztem rá a Kérdezőnél, hogy mégis mi az, amit még szeret a barátjában, és ami megakadályozza, hogy szakítson vele. Mert ha csak ez a közösen eltöltött hosszú idő a válasz, és az, hogy nem akar egyedül lenni, akkor ez bizony kapcsolatfüggősség.
Azért a kedvedért egy kicsit utána néztem ennek, és az első mondat amit találtam, pontosan ugyanaz, amit én is gondolok erről a témáról:
"A kapcsolatfüggőség azt jelenti, hogy valaki inkább választ egy rossz kapcsolatot, mint a magányt. Mindennek oka az egyedülléttől való félelem, a kapcsolatfüggők el sem tudják képzelni, hogy valaki más segítsége nélkül is boldogulhatnak."
De ha nekem, és a google-nak sem hiszel, akkor ott van még például Ibsentől a Nóra c. drámája. Állítólag kötelező olvasmány (legalábbis nekünk az volt), de szerintem érdemes lenne még egyszer elolvasni és ha eddig nem, akkor most tanulni is belőle, mert a Kérdezőnek sem ártana végre kilépnie a "babaházból", és önállósodnia egy kicsit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!