Mit tegyek? Ha valaki volt hasonló helyzetben, esetleg segítene?

Több mint négy éve együtt vagyunk a párommal. Együtt is élünk. Eleinte minden okés volt, elfogadtuk egymást olyannak amilyen, minden jó és rossz tulajdonságunkkal együtt. De az utóbbi pár hónapban nem tudom mit érzek, és állandóan ezen jár az agyam. Sokat beszélgettünk és rádöbbentem, hogy nem ugyanaz az életcélunk. Én is mást szeretnék, ő is. Ráadásul amióta meghalt az apukája (egy éve) arról szólnak a hetek, hogy hétfőtől péntekig dolgozik, hazajön eszik, alszik, reggel fölkel és elmegy. Hétvégén piálásról szól minden, de addig, hogy összeessen, ne tudjon magáról, én istápoljam. Nem érdekli, hogy mit gondolnak mások, vagy hogy én mit szeretnék. Én nem ihatok, nem kapcsolhatok ki, mert arra lusta hogy besétáljunk a városba, kocsival kell menni, és persze, nehogy már ő vezessen. Amikor iszik agresszív, és nem egyszer emelt kezet rám. Ezt mindig azzal magyaráztam, hogy csak részeg és nem tud tisztán gondolkodni. Egyébként meg nem érdekli semmi, teljesen magába fordult. Próbáltam vele beszélni, de akkor meg azzal fenyegetőzött, hogy öngyilkos lesz. A szex sem működik, nem kívánom őt. Nem tudom mit csináljak. Igazából nagyon szeretem, de sajnos csak úgy mintha csak a testvérem lenne. Nem akarom hogy elzülljön, mert tudom, ha elhagyom, akkor az lesz. Mit tegyek?