Akiknek régóta nincs párjuk vagy soha nem is volt még, azok nem félnek, hogy örökre egyedül maradnak?

Mitől kéne félnem?

Egy kapcsolathoz két ember kell ha a "másik" nem akarja én megfeszülhetek se tudok rajta változtatni.

Nem adtam fel, de valamilyen szinten én is elfogadtam, hogy ez bizony nem fog változni illetve elég kis esély van rá.

25f

én 19 éves koromig azt hittem szüzen fogok meghalni. A külsőm miatt vad idegenek kinevetnek az utcán és beszólnak, szóval azt hiszem érthető hogy aggódtam... Volt 2 kapcsolatom, az elsőben vesztettem el a szüzességem 19 évesen, majd 2 évig egyedül voltam. Az nagyon nehéz időszak volt. Igen , féltem , hogy egyedül fogok maradni. Végül összeszedtem magam, és tettem az ügy érdekében (elkezdtem ismerkedni), ezekből több rövidke kapcsolat lett, végül össz-vissz 5 év keresgélés után összejött.

Ma már több mint 3 éve vagyunk együtt, másfél éve házasok is:) Nagy szerencsém volt. Olyan férjem lett akit helyesnek tartok, minden alapnak megfelel amit egy férfitól várok, ráadásul még az ideálom is: 190 centi magas, barna hajú és szemű:)

Pedig sokan azt gondolják hogy egy randa nő ne válogasson, nos, nem válogattam, egyszerűen csak pont kifogtam olyan pasit aki tetszik, és még ő is elfogad engem.

27/N

hát én nem mondanám könnyűnek azt hogy 5 év szenvedés után végre találtam 1 férfit aki szeret és szeretek...

mi a fenéért lenne a nőknek könnyebb? Vagy ez csak egy jó kifogás?