Egyetértesz ezzel a mondattal? A környezetemben csak ezt tapasztaltam.

egyből általánosítasz, bocs 2 csajról van szó, amúgy ezt a srácoknak észre kellett volna venni, mert már a kapcsolatban voltak gondok, ne haragudj az időnek ehhez semmi köze,

amúgy tévedsz zsenike, nem féltem kilépni a kapcsolatomból, ja és nem érdekből voltam vele, fordítva részéről igen,

a leírt szöveget gondolt át, nézzél szét az életben, majd meglátod vannak normális emberek és kapcsolatok is N

Jelenleg van egy 7,5 hónapos kapcsolatom és a világ minden kincséért se hagynám el a barátomat(nem sokára össze is szeretnénk költözni), de előtte volt olyan kapcsolatom is aminek semmi értelme nem volt(igazából egyiknek se volt a mostanin kívül, de segített abban, hogy kikkel nem érdemes kezdeni)

A barátom bátyja viszont hasonló cipőben jár mint a haverod. Neki is volt 2-3 hosszabb kapcsolata de az idő haladásával egyre rövidebbek(a legutóbbi 2 hónapos se volt).

Szóval nehéz párt találni, de nem lehetetlen

És akkor mivan? Van ilyen. Nővéremet meg a férje dobta ki és már aznap más nővel volt. El is váltak. Anyámtól szintén elvált apám és rá fél évre már új felesége volt. Most akkor mondjam azt, hogy egy férfi sem hűséges, csak egy ideig beéri velem/velünk? Érdekes...a férjem meg abszolút hűséges, és be is éri velem már 8éve.

Barátnőm 10éve hűséges a férjéhez és beérik egymással.

Most erre mit lépsz? :)

Két példa után ne általánosíts! Ez olyan mintha nem akartam volna férjhez menni, azok után, hogy a sógorom és az apám lelépett más nő miatt.

Most komolyan 2 csajról beszélsz? -.- Szánalom. Amúgy ilyen mindig lesz MINDKÉT NEMNÉL. Ne kategorizálj nemenként. Keress normális csajt, és ne bízz mindenek felett....csá.

L

Nem értek egyet. Nyilván a kapcsolatok - és a házasságok adott százaléka tönkremegy, szakítás, válás a vége. A maradék egy része ha nem is megy tönkre, nem igazán jó. Meg van egy része, ami tényleg a sírig tart.

Ha akármelyik csoportból találkozol egymás után 2-3 példával még nem jelenti azt, hogy az igaz mindre.

Egyébként én is gondolkoztam az exem feleségül vételén, aztán meg mégis szakítottam. Ez mennyire általános szerinted?

A shit-teszteket hagyjuk, olvastam az elméletet, jókora féligazságok vannak benne, frankón kiforgatva.

"De basszus, hosszú éves kapcsolatokról van szó. Ismerem őket, nem volt sose baj. Egyszer csak bedugták a csajok, hogy szakítsanak. 1 hét múlva mindkettőnek kapcsolata volt."

Ó, nagyon megértelek én, kis híján át is éltem, hogy így dobjanak. Akkoriban pontosan ugyanígy haragudtam is a nőkre, én is meg voltam győződve, hogy mindegyik egy megbízhatatlan, idióta p1csa. Azóta sokat gondolkodtam, és azt kell mondjam, valóban van egy, főleg a nőkre jellemző kreténség, ami ilyenkor kinyírja a kapcsolatokat, de ez nem azért van, mert mindegyikük "egy ideig beéri veled".

Az a baj, hogy az emberek többsége nem veszi észre a problémákat a párkapcsolatában, nem mondja ki, nem törekszik arra, hogy megértse és megoldja azokat. Szépen telnek a napok, a kapcsolat pedig észrevétlenül kihűl és rutinszerűvé válik. Kivesznek az újdonságok, az izgalom, az ismerkedés. Ekkor szokta hirtelen valaki felkelteni a csaj érdeklődését: egy másik pasi, aki friss, új, izgalmas. Semmivel sem jobb pasi - sőt általában rosszabb -, mint az aktuális, de ezt a csaj nem tudja, nem éri fel ésszel.

Ő azt hiszi, mindez nem a véletlen játéka, hanem mindig valami sorsszerűséget lát benne, ugyanis éveken keresztül nem fogta meg így senki, és szerinte ez nem lehet véletlen. Persze, hogy nem véletlen: azért fogta meg most ez a másik pasi, mert a mostaniból hiányol valamit, de ő ezt nem fogja fel, helyette elkezd gondolkodni, agyalni. Azt hiszi, ha el tudja bizonytalanítani valami, vagy VALAKI, akkor az valamiféle jel, ami arra utal, a mostani kapcsolatának vége, mert ő úgy gondolja, egy jól működő párkapcsolatban nincs kísértés. Ezt mi pasik sosem fogjuk megérteni, mert nekünk kísértés minden nap, minden nő, aki közeledik hozzánk (ezt pedig a nők nem értik meg sohasem, mert ugyebár másmilyen a két nem).

Ez még önmagában nem gond, hiszen fent is írtam: van ilyen, és lesz is mindig, egy párkapcsolatban ezt meg lehet oldani. A baj ott jön, hogy a nő nem mer beszélni arról, mit érez, nehogy megbántsa a párját. Dönteni sem mer, mert ez túl nagy felelősséggel jár. Helyette úgy tesz, mintha minden rendben lenne, de nincs, nem is volt, hiszen ez a helyzet sem véletlen alakult ki. A dolgok a rossz mederben sodródnak tovább megállíthatatlanul, míg egyszer csak eljut odáig a dolog, hogy menthetetlenné válik.

A csajban itt valamelyest letisztulnak a dolgok, kicsit megnyugszik a lelkiismerete, mert szerinte bebizonyosodott, hogy ez a kapcsolat tényleg halott. Persze, nem volt az, nagyrészt ő maga nyírta ki, de ezt ő nem észleli, nem fogja fel. A lényeg számára annyi, hogy eldőltek a dolgok, mostanra biztossá vált, hogy az új pasi az igazi. Elkezdi az új kapcsolatot, minden fényes, újra ég a szikra, egészen biztosan jól döntött. Csakhogy az új kapcsolat is csak egy párkapcsolat, ami szintén elkezd majd ellaposodni, elszürkülni, és akkor megint jön egy másik pasi, vagy - és ebből is rengeteg van - a megvilágosodás, hogy mekkora hiba volt a régit elhagyni, de annak már mindegy, késő bánat. Az sem ritka forgatókönyv, hogy ilyenkor önmaga megnyomorítása árán erőlteti az új kapcsolatot, mert nem képes szembenézni azzal, hogy mekkorát hibázott.

Ezt lehet gonoszságnak, kreténségnek felfogni, vagy pedig gyermeki hibának és a vele járó tanulópénznek. A kérdés az, hogy az adott nő MEGÉRTI E a leckét, miszerint a minőségi portékát megéri megjavítani, nem kell a szarhalom bóvlikat havonta cserélni a kínai piacon.

Azt mondod, az ismerőseid kapcsolatában nem volt semmi gond: hát volt, nagyon is volt, csak nem volt kimondva, és EZ volt a baj! A pasi nem tud semmit, ő azt hiszi, minden jól csinál, mert a csaj nem mondja neki. Az a durva, hogy sokszor nemhogy nem mondja, de ő maga sem tudja, mi a gond, SŐT: akár azt sem, hogy gond van, míg valaki, vagy valami meg nem mozdít benne valamit.

Én is így jártam: közel nyolc év után mindketten lelki mélypontra jutottunk a párommal, sokat veszekedtünk, rengeteget bántottam. Én borzasztó nagy hibákat követtem el vele szemben, de ő ezeket nem beszélte meg velem, helyette csak süllyedtünk lefelé. Én csak jót akartam neki, de rosszul, így a sok kritizálással a porba romboltam az önbecsülését, így ő is hiányolni kezdett valamit: a megbecsülést. Nem kellett sok, hogy találkozzon egy pasival, akinek ő lett az istennő. Hogy ez mennyire nem gonoszság volt a részéről, az mutatja legjobban, hogy a mai napig kínozza a bűntudat emiatt, pedig igazság szerint nem követett el ez ügyben semmi rosszat, leszámítva, hogy előtte megvárta, míg idáig süllyedhetünk. Kettőnk közül ő értene veled egyet abban, hogy minden nő p1csa :D.