Gondolkoztatok már ezen? (férfiak/srácoktól kérdezem leginkább)

nincs rövid út a boldogsághoz, de mégis melyik utat választjátok? de őszintén, ne felvágósan, itt senkinek nem kell bizonyítanod semmit, főleg névtelenül

tehát melyik utat választjátok

ami a rövid "kapcsolatokhoz" vezet, ahol könnyen hódítasz

mert az összes olyan csajt kihasználod aki valamit is meglát benned, önző leszel és inkább leszarod a másik érdekeit, csak élvezd amíg "fiatal" vagy és megteheted, nem úgy viselkedsz mint aki tisztelettudó

ezáltal sokkal vonzóbb is vagy persze, ezért ezzel a hozzáállással sokkal de sokkal több nőt/lányt tudsz ágyba vinni, nem vagy annyira válogatós, nem kellenek érzelmek számodra, sikeresebb is vagy, soha nem vagy magányos, határozott férfinak érzed magad, hiszed hogy van benned értékes, de ott belül valami mégis hiányzik, az az érzés/pillanat amikor tudod, hogy már nem vágysz többre

vagy pedig csak a különleges vágyak iránt hajtasz, és csak az olyan lányra hajtasz rá, akit ha már meglátsz (én kb évente) és megismersz, tudod hogy beletudnál szeretni, tudod hogy egy csók is sokkal többet jelentene mint másik 10-el v 100-al lefeküdni

ezért beleadsz mindent, 100%ot próbálsz nyújtani, megfelelni, tisztelettudó leszel, sokkal többet agyalsz rajta, ezáltal azt hiszed sokkal több erőfeszítésedbe kerül, hogy elcsábítsd, hogy felkeltsd az érdeklődését, viszont ebbe bele tudsz rokkanni, hiszen ha beleesel egy ilyen lányba és végül nem jönnek össze a dolgok úgy ahogy tervezted, vagy szeretted volna, akkor belül összetörsz.. persze ha összejönnek, akkor nagyon könnyen ki tudod mondani, hogy minden egyes másodperc türelem és akarat megérte a lányért, de lehet hogy egy ilyen kapcsolatért 2-3-4-5 vagy akár több évet kell várnod, hiszen ha sokkal sokkal kevesebbszer próbálkozol, akkor sokkal kevesebb az esélye, hogy összejöjjetek

én sajnos az utóbbit választottam/választom szinte már a neveltetésem miatt, és nehéz áttérni a másik útra, mert nem is tudom, hogy akarom-e igazán

mert nem tudok igazán önző lenni, nem tudom figyelmenkívül hagyni a másik érdekeit, legyen akár szó egy tényleg szerencsétlen rib-ncról is, lehetne ezt úgy is mondani, hogy van szívem, de semmiképp se mondanám magam mimóza melegnek, csak az átlagnál szerintem magányosabb vagyok, hiszen az eddigi kapcsolataim között mindig eltelt 2 év legalább

szerintem ez azért van részben, mert anyámmal nőttem fel, mindig csak azt hallottam, hogy apám a szemét és mesélhetnénk...

de ez most nem is lényeges

vajon melyik út a járhatóbb, melyik úton szenvedsz kevesebbet, és melyik úton jársz jobban a végén