Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Gondolkoztatok már azon, hogy a nők nem is a párjukat szeretik, hanem azt a nőt, akinek a párjuk mellett érzik magukat?
válasza:
válasza:"a legtöbb barátnőd ezt mondta"...
Mégis meddig tartott ez az állapot? 1 hónapig legalább?
válasza: válasza:A válasz írója 68%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 09:44
Nem tudom meddig tartott, nem kérdeztem minden kép perce, hogy: "Nah tart még? És most? És most?" :P
Meg valószinű, hogy ezt amúgy se lehet folytonosan fent tartani maximálisan, de vannak olyan pillanatok,
amikor jobban előjön.
A válasz írója 90%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 09:55
Nem paranoia, csak eszembe jutott a reggel, mikor ezt hallgattam: http://www.youtube.com/watch?v=yC-_y9RmVK4
S a "Szeretem azt a nőt, Aki melletted lettem, A lebegő hajnali fényt, Mikor ébred a nap, De téged nem..."
résznél valahogy elgondolkoztam. Most, hogy méginkább, mikor irtad, hogy: "Én akkor is ugyanúgy szerettem a
páromat amikor én voltam a világ közepe neki, és akkor is amikor már nem éreztem ezt...", mert visszagondolva,
valahogy mindig ott kezdett vége lenni a dolgoknak, mikor már pont, hogy nem volt meg részemről(vagyis nem akkora
mértékben) ez a "te vagy a világ közepe" dolog. S nem is feltétlenül amiatt, hogy nem éreztem már azt és emiatt
nem tudtam éreztetni, hanem pl egyszeren nem volt időm kifejezni vagy több energiát forditani rá...
Nah valahogy ez jött ki a szövegből, meg a kósza gondolataimból, hogy a nők nem is a párjukat szeretik, hanem azt,
hogy végre valaki figyel rájuk, törődik velük, szóval a glamourt. De szerintem azért van benne ráció, ha a női hiúságot
nézzük(persze nem általánositás, csak a kivételes esetekben).
Nálatok mitől múlt el ez az érzés? Vagy miért? Lehet sok a kérdés, de miért szereted a párod? Soha nem értettem
engem miért szerettek azok, akik...nem azért, mert önbecsülési zavaraim lennének(sőt:P), de persze az is lehet, hogy csak üres szavak voltak.
Amúgy 22 vagyok...
válasza:90%-ban hasznos válaszokat adó vagyok:D
Nem tudom elmagyarázni hogy miért szeretem. Szerelmes lettem belé egyszer, működött a kémia. Ez elmúlt ugyan, de olyan sok közös élményünk volt, sok mindenen mentünk keresztül együtt, és ez összekovácsolt minket, átalakult a szerelem szeretetté. Olyasmihez tudnám hasonlítani mint ahogy az ember a szüleit szereti. Nem a vérrokonság miatt szereted őket sem, hanem mert melletted vannak/voltak amikor kell/kellett. Én például apámat nem szeretem, mert ritkán láttam és sosem számíthattam rá. Na mindegy. Persze hogy szeretjük ha figyelnek ránk. Te talán nem szereted ha figyelmet kapsz attól akit szeretsz? Kell hogy figyeljünk egymásra akkor is ha már elmúlt a szerelem, a világ közepe érzés. Különben a másik azt hiheti joggal hogy már nem érdekel téged. Persze nem olyan természetű már az a figyelem, de akkor is kell. Ha nem kaptak semmi figyelmet tőled jó hogy leléptek. De nem azért mert csak erre volt szükségük. Hanem azért mert egy kapcsolat nem csak abból áll hogy befekszünk egymás mellé az ágyba este és alszunk. Egy kapcsolatért tenni kell. A másikra irányuló figyelem fontos része egy kapcsolatnak. Abból tudhatod meg hogy mire vágyik, mi tenné boldoggá, mi történt vele aznap, stb... A szerelem elmúlása után kezdődik az igazi próbája egy kapcsolatnak. Lehet hogy meg kell erőltetni magad kicsit hogy továbbra is intenzíven figyelj a másik emberre, de ha meg akarod tartani akkor szükséges. Ha én szeretek valakit de az tojik a képemre, akkor minek maradjak vele? Hogy kínozzam magam? Mert fájó érzés ám amikor egyre nagyobb szintű érdektelenséget mutat valaki akit szeretünk. Az a baj a legtöbb pasival főleg a te korodban, tisztelet a kivételnek, hogy azt hiszik ha megvan a csaj, szereti őket, akkor többé már nincs is semmi dolguk. Szeressék őket a lyányok és legyenek boldogok az ő puszta létezésüktől:D A lányok máshol cseszik el, de ez most nem ide tartozik. Mi inkább a szexben vagyunk hajlamosabbak ellustulni. Az én esetemben most pont fordítva van, de mindegy:D Lényeg a lényeg: mindenki szereti ha figyel rá az aki neki fontos. Ha nem figyelnek ránk azt valóban nem szeretjük. Nekem például egy csomó pasi szentel rengeteg figyelmet, de közülük egy sincs olyan akitől ez meghatna. Mert nem érzek irántuk semmit. (Nem nagyképűség. Valamiért tényleg sokan buknak rám.) Én sem kapok már annyi figyelmet mint az elején, de azért valamennyit még igen. Ha semennyit sem kapnék egy darabig még akkor is kitartanék, de nem sokáig. Mert akkor már biztos lennék benne hogy nem érdeklem őt. Remélem nem voltam túl hosszú és érted mire gondolok:D
válasza:Flambírnak:
Kifejtenéd ezt bővebben kérlek? Én nem teljesen így látom, és szeretném jobban megismerni a te álláspontod, hátha meríthetek belőle.
válasza:Természetes, hogy egy jó kapcsolatban tetszik az, amit a szerelmünk szemén keresztül látunk önmagunkból és sokszor igyekszünk is ennek az ideálnak megfelelni. Szerintem nagyon jó dolog, ha a kapcsolatunk hozzásegít ahhoz, hogy jobban megismerjük, megszeressük magunkat, a legtöbbet hozzunk ki magunkból.
De hogy ez egyben azt jelentené, hogy nem szeretjük a párunkat? Elég nevetséges feltételezés. :)
Kedves 90-es! :D
Sajnos soha nem ez a "ha én szeretek valakit de az tojik a képemre, akkor minek maradjak vele." dolog forgott fenn. Csak van, hogy egyszerűen éppen a munkádra kell koncentrálj vagy életed egyébb nagyon fontos területére, ami tökre lemerit és nincs energiád még valami nagy dologgal meglepni a párod. Szerintem ezt már te is tapasztaltad. De attól még nem az volt, hogy megszakitottam minden kapcsolatot vele, napokig nem hivtam, vagy nem voltam vele. Csak ilyenkor már előkerül a lány részéről az elvárás, hogy neki az a figyelmesség kell, mert szokássá vált, s ha rövidebb ideig nem kapta meg akkor, egyből az lett, hogy ugye én már nem is szeretem. Pedig meg lett magyarázva, hogy pl várjon egy hetet mig túlteszem magam a dolgaimon, s utána lesz több időm rá is...
S tudom azt is, hogy nem lehet életünk végéig ugyan azzal az intenzitással szeretni valakit és előbb utóbb a lángolás az ragaszkodássá és szeretetté alakul át, csak ezt másokkal nem igazán lehet megértetni. Pl volt olyan is, hogy ha többet foglalkoztam a lánnyal akkor megvolt a nagy l'amour, meg minden, s ha volt egy időszak, amikor csendesebbre vettem az elhalmozást, figyelmességet vagy egy vitatkoztunk, akkor jött a nem is tudja mit érez, lehet szünetet kellene tartanunk téma. (És ez annyira gyerekes, felnőt emberek megbeszélik és megoldják a problémát).
De igy visszagondolva lehet annyira nem is nagy probléma, hogy ezeknek a kapcsolatoknak vége lett, mivel azért te is mondtad a mindig minden helyzetben kitartás egymás mellett, meg a közös dolgok összekovácsoltak a pároddal. De szinte minden kapcsolatomból hiányzott ez és sajnos soha nem az én részemről. És ha nem bizhatsz meg teljes mértékben valakiben, akkor mi értelme van az egésznek...
Persze nagyon nehéz megbizható embert találni. S a szomorú, hogy a lányok nagytöbbsége az én koromban még nem komoly kapcsolatot keres, csupán szórakozást(ugye kiélik magukat), s azért elég gáz azzal a tudattal élni, hogy te akármennyire felkészültnek érzed magad egy komoly kapcsolatra, legalább még 5-7 évig sanszod nincs, hogy a kapcsolataidból bármi komoly legyen, mert a másik még nincs azon az érzelmi szinten(vagy értelmi szinten), ami ezt lehetővé tenné...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!