Csak barátnőszerzés reményében elköltözni milliós nagyvárosba mennyire hülyeség?

Kisvárosban lakom, itt nem igazán vannak lehetőségeim 23 évesen. A korban hozzám való lányok szinte 100%-a foglalt. Így ott tartok, hogy még nem volt barátnőm.

Ezen kívül egy friss tanulmány szerint a huszonéves nők 80%-a foglalt.

Tehát, ha az itthoni viszonyokat nézem, akkor 1000 huszonéves lányból 200 egyedülálló. Abból a 200-ból - legyünk optimisták - 80-ban fog meg valami. Ebből a 80 lányból - legyünk optimisták - bejövök én is 30-nak. 1000 lányból maradt 30, és még csak a külsőségekről van szó. Menjünk tovább. Nálam a bagózás kizáró ok. Maradtak 20-an jó esetben. Ebből a 20-ból kb. 15-tel biztosan el tudok beszélgetni, mert vagyok olyan optimista, hogy elhiszem, hogy ilyen nagy százalékuk van elég művelt. 15-ből 5-7 lánnyal vannak közös céljaink és témáink. Nem leszek válogatós, elhívom mindet randizni. Egy része lemondja, a másik része meg az első randi után hagy faképnél, valaki meg nem is akar kapcsolatot, mert most szakítottak vele. Maradt 1-2 lány, akivel túléltünk egy személyes találkozót. Beleszeretünk egymásba? Megéri egy másik randit a dolog? Kötve hiszem, hogy mind ezt gondolná.

És még nem is én vagyok az egyetlen pasi a településen, hiszen a huszonéves férfiak 35%-a szingli.