Szakítás után vagyok. Mit tegyek?

Nekem az segített,hogy berugtam és lefeküdtem egy másik lánnyal.Nálunk is hülye helyzet volt,mert ez amolyan plátói szerelemnek indult,aztán megismertem :D Összebarátkoztunk,beszélgettünk,gyakran találkozgattunk,majd egy este áthivott magához és letámadott stb.Tök boldog voltam,majd másnap írt smst,hogy tulléptünk a barátságon.Bevallottam neki,hogy szeretem,de ő elzárkózott ettől az érzéstől.Később bevallotta,hogy szerelmes volt belémd,de megilyedt ettől az érzéstől (nem tudom,miért).Egy hónapig sajnáltam önmagam,majd egyszer találkoztam egy volt évfolyamtársammal (lány),berugtunk és lefeküdtünk.Ez valahogy a tudatosította bennem,hogy tovább kell lépni.A másik lányt meg nem kerestem,majd pár hónapja rá egy trolin összefutottunk,és én nem tudom miért,de lekezelően beszéltem vele,és igaziból megértettem,hogy nem is akarom tartani vele a kapcsolatot,nem akarok önmagamnak (és neki is) fájdalmat okozni.

Mindenesetre fontos,hogy tisztázd magadban,milyen irányban indulsz el.Van két lehetőség: megpróbálod visszaszerezni,vagy pedig továbblépsz.Bár ha egy harmadik személy is benne van a képben,én tuti az utóbbit választanám...

Szia kedves kérdező!

Tegnap ért véget egy három éves kapcsolatom...együtt is éltünk. Sajnos mi nem tudunk szétköltözni,mert egyikünknek sincs hová mennie és így sokkal szarabb...a tegnapot végigbőgtem. Szeretem még és ő is szeret,de nem tudunk együtt élni már,túl sok rossz dolgot tettünk...

Mit tegyél? Ne maradj magadra!!! Keresd a barátaid társaságát!!! Én mondjuk úgy dolgozom fel a fájdalmakat,hogy iszonyú depis zenét hallgatok és kisírom magamból,aztán jobb lesz. De azt kell felfognod,hogy nem veszítetted el!!! Adj neki egy kis időt. Ha iagzán szeretitek egymást,vissza fogtok találni egymáshoz. De ha nem,akkor meg ott vagytok barátként egymásnak. És VEDD fel neki a telefont!!! Mert azért hív,mert aggódik!!

Nálunk is van egy harmadik személy,de az én részemről,és mégsem én mondtam ki,hogy legyen vége...

A nyugtatókat felejtsd el!!! nincs értelme...túl könnyű rászokni!!!

Jobb lesz,hidd el...én még nem érzem,hogy jobb lenne,de tudom,hogy jobb lesz!!!

Vigyázz magadra

Kezdetnek mondjuk mindenképpen állj le a nyugtatóval, mert semmi értelme nincs!! Velem másfél év után szakítottak, és sokkal durvább helyzet volt (már bocs hogy ezt írom), na azt ne akard megtudni, én mit éltem át!

A tanácsom a következő: legyél sokat a barátokkal, mert ők az akik igazán segíteni tudnak. És járj el szórakozni! Én is ezt tettem, életem legviharosabb és legbulisabb időszaka volt ez, ami 2 évig tartott, és egy percét sem bántam meg! Teljesen kigyógyultam!

A csajjal meg majd lesz valami, de szerintem ne fektess bele sok reményt. Te voltál neki az első, és koránál fogva kíváncsi, ezért más fele fog menni! Tapasztalatból mondom...

Kezdj el magaddal foglalkozni, és élni az életed. Eleinte nagyon nehéz, én eleinte direkt úgy tettem, mint aki nagyon jól érzi magát, hogy lássa, elvagyok én nélküle is! De aztán amikor majd ráérzel az egyedüllét jó dolgaira... Hm! Na az lesz majd az igazi! Aztán pedig majd jön a következő csaj, aki remélhetőleg érettebb lesz!

Akkor hajrá!!

Adj még időt magadnak!

8 hónap már komoly dolog. Egy ideig fájni fog, ez természetes. Ha nem akarod, hogy később törjön a felszínre, akkor ne nyomd el, ne söpörd a szőnyeg alá ezt az érzést! Hagy, hogy fájjon, férfi vagy, kibírod. Ezzel sokkal többre mész, mintha leiszod magad, vagy lefekszel valakivel "mindegy" alapon. Egy 8 hónapos kapcsolat vége már majdnem olyan, mint egy haláleset a családban. Meg kell gyászolni, hogy véget ért. Túl kell jutni a gyász állomásain. Most biztosan nagyon rossz neked, de ez el fog múlni. Pont úgy beheged a seb a lelkeden, mint egy testi seb. És pont úgy lehet ezt akadályozni azzal, hogy lefeded, vagy akár azzal, hogy állandóan vakargatod.