Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg ilyen egy házasság? Én várok tőle túl sokat?
Egyre nehezebben bírom ebben a házasságban és már egyáltalán nem vagyok boldog. Soha nem megyünk sehova, max vásárolni. A napunk abból áll, hogy meló után elmegyünk vásárolni, negyed 10re hazaérünk, a kedves férjem egyből utána leül játszani én meg főzök vmit. 11-12fele elmegyek lefeküdni, ő ki van akadva, hogy miért kell ilyen korán aludni. Hajnali egy körül jön, és akkor kezd el simogatni, amikor már pont alszom a fáradtságtól. Ha egész nap otthon vagyunk akkor sem megyünk sehova. Pedig tök jó lenne akár csak sétálni is. Annyit beszélgetünk, amennyit a kocsiban hazafele, utána se kép se hang a játék miatt. Egy hete meg se csókolt meg se ölelt. Mintha csak együtt laknánk. Én meg ettől lassan megőrülök, mert nekem meg hiányzik. Mondani nem lehet neki, mert kiakad, h ne akarjam megváltoztatni. Egy hete csak vitázunk és már egyre kevésbé bírom. Úgy szeretnék valakit, aki igazán szeret, aki képes megölelni, aki képes velem foglalkozni. Már teljesen be vagyok fordulva a szeretethiánytól és még ő van kiakadva,mert ingerült vagyok. De már belefáradtam, hogy állandóan én harcoljak, neki nem fontos semmi. Az sem érdekel már ha tönkremegy a házasságunk, bár sztem már tönkrement... Azt tudom, hogy nem csal meg, de én neha azt érzem, hogy szükségem van vki másra, akitől megkapom mindazt a törődést és figyelmet amit tőle nem. Mit tegyek??? Szeretnék gyereket is, de ebbe a házasságba nem merek szülni, és már én sem leszek fiatalabb.
Köszönöm a válaszokat
26/L















Bizony nem könnyű egy házasság... vannak korlátok és egyáb mások is. Mind a kettőnek szükséges a törődés és az együtt lét. Nos ahogy én kivettem a szavaidból, te már kicsit sem érzel semmit a férjed iránt? mert ha ez így van, akkor ne is haragudj, de már semmi értelme sincs "kapcsolatotoknak." Ha pedig igenis szeretnéd helyrehozni a dolgok azt tanácsolom, hogy ülj le a férjeddel, és beszéld meg a vele a dolgot. Nem fogja felhúzni magát, csak mert őszinte vagy vele. Mond el neki, hogy mik a szükségleteid, miket hiányolsz a kapcsolatotokban.és ő higy gondolja ezt? Biztos vagyok benne, hogy ha igazán megértő, akkor képes lesz ő is változtatni a dolgokon, ha meg 1 hónap után sincs semmi változás, akkor megette a fene. Miért nem hívod el őt kicsit sétálni? ha az a játok jobban érdekli hát én otthagynám a francba. Mi az, hogy fontosabb a játék, mint sem veled töltse a szabadidejét? hát ezen gondolgozz el kicsit... és beszéld meg vele!!! DE NE ŐT OKOLD!! csak szépen finoman :D Ha pedig akkor is felhuzza magát...akkor majd elválik. Ha pedig "Nem kívánom ezt neked " de ha mégis válásra kerűlne a sor, akkor ne ess kétségbe !!! " Talász magadnak egy neked megfelelő társat, aki igazán szeretget és lesznek gyönyörű gyermekeid :)"
Nagyon sok sikert a házasságodban. szurkolok :) Remélem minden helyre jön.. és megtaláljátok a közös hangot :)
Kitartás!!!





Szerintem az első úgy érette ezt a másik emberbe szerettél bele dolgot, hogy a kapcsolatotok elején a férjed még másmilyen volt és nagyon megváltozott. szerintem tényleg jó érv lenne ez.
És én sem hiszem el, hogy az a rohadt játék fontosabb lenne nálad. Ezt is mond el neki.
Sok sikert kívánok!










Ugye, csak házasság után költöztetek össze?
Nem gondoltad volna, hogy minden másképp néz ki, ha állandóan együtt vagytok - mintha csak találkoztok néha?
Mikor néha találkoztatok, természetes, hogy közben mindketten végig tudtatok a másikra összpontosítani.
Most viszont öntudatlanul egy harcot vívtok: ami arról szól, hogy kinek az akarata érvényesüljön a kapcsolatban?
Ő továbbra is úgy szeretne élni, ahogy eddig: munka után végig játék - kaját majd ad valaki.
Te meg azt a törődést várod minden nap, amit eddig hetente néhányszor megkaptál.
Rossz hírem van mindkettőtöknek: EGYIK SEM FOG MENNI.
Beszélj vele, veszekedés nélkül - és mondd el, hogy te ezt az életet nem bírod el. Megérted, hogy munka után fáradt - de elvárod, hogy egy héten többször is foglalkozzon veled - CSAK veled - ahogy régen is. Közös programok, és ebben szex is, meg más is.
Mondd meg neki, hogy nagyon gondolkozzon el a dolgon. Nem élhet ezentúl ugyanúgy, mint régen.
A gyerek pedig eszedbe ne jusson addig, amíg már sok hónapja mindketten elégedettek nem lesztek egymással.





negyed 10kor értek haza a vásárlásból? és reggel 8ra jártok dolgozni? ha nem, hanem mondjuk csak sokkal később, akkor lehet télleg nemkell éjfélkor már beis aludni. ne mindig csak a férjedet okoljad. leírtad h negyed 10kor értek haza a vásárlásból, éste 12kor bealszol. azaz marad a férjednek veled 1 és 3/4 órája. szted ezígy jó???
ha mind a 2töknek problémája vana másikkal, akkor kössetek kompromisszumot. ez a titka ugyanis egy jó párkapcsolatnak. és nem az h vagy ő változzon, vagy szevasz. nem muszáj megbeszéálni vele ezt a kompromisszum dolgot, mert mondtad h nem lelkizős. egyszerűen csak változz egy kicsit, pl ha nem reggel 6kor kell kelned, hanem később jártok dolgozni, akkor néha-néha maradj fenn éjfélen túl is, had simogasson, gondolom szex is lesz belőle. ettől jobb hangulatban lesz, jobb lesz a kedve, megis nyugszik, és lehet h egész másképp fog viselkedni veled másnap. vagy egy olyan nap, amikor nem dolgoztok. felveted neki h menjetek moziba, lehet h tök szívesen megy majd. ha nem, akkor mondjad neki, h e kedvéért fennmaradtál a múltkor éjfél után is, te próbálták változtatni, akkor változtasson ő is. ezen lehet elgondolkodik majd.





Ha valami programot akarsz vele kettesben csinálni, és ő nem megy, akkor menj el egyedül, ne maradj otthon!
Jó esetben majd bökni fogja a csőrét, hogy merre jársz, mit csinálsz.
Köszönöm a válaszokat.
Tehát, fél 10re járok dolgozni, ami azt jelenti, hogy 8kor kelek és este 8ig vagyok bent. Ha busszal megyek, akkor a felkelés ideje 9re módosul. Ezen a héten hat napot dolgoztam. Ennyi munka mellett nekem szükségem van erre 7-8óra alvásra.
Már a házasságkötésünk előtt is együtt éltünk, nem utána költöztünk össze, csak akkor még nem volt iylen.
Tegnap mondtam neki, hogy mit érzek, erre a válasza az volt, hogy ha már eldöntöttem, akkor váljak el nyugodtam, az ő érzései meg CSAK RÁ tartozik. Na ezzel mit kezdjek? Aztán jött persze, h biztos van vkim stb. Ezzel nem tudok mit kezdeni, h az érzései csak rá tartoznak...
Amikor normális, akkor szeretem, de ilyenkor még a jelenlététől is rosszul vagyok. Nehezen bírom már elviselni.Állandóan bánt, mindennek én vagyok az oka, mindenkit fikáz, csak saját magát nem. Már nem bírom elviselni ezt a fajta egoizmusát!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!