Félek, hogy nem fog megmaradni mellettem sokáig a barátnőm. Mit tehetnék?

Ha 8 órás a munkaidő, a programozónak akkor is késznek kell lennie a kijelölt feladattal... Ha indokolatlanul szoros egy határidő, akkor is. Mesélhetnék :) Én is túlóráztam olykor, de ennyit sosem lettem volna hajlandó s tartósan sem.

Szerintem ez nem embernek való, de a kérdezőnek kell eldöntenie, hogy vállalja-e. De barátnőre tényleg nem jut így idő és az hosszútávon nyilván nem tartható, vagy ha mégis, akkor sem lenne valódi kapcsolat. Láttam már házasságot, ahol a férj munkamániás volt, de boldogan mondta, hogy a felesége OK ezzel, nevelgeti a két kis lurkót... Hamarosan hallottam, hogy váltak. A barátnő valószínűleg sokkal hamarabb lép.

Nehéz dolog ez, hiszen a munka fontos, ezt tényleg tényleg mindenkinek magának kell eldöntenie, hiszen egyénenként más a prioritás, tűrőképesség, lehetőségek...

Lehet, hogy illegális, de ismerős 8 évig dolgozott úgy, hogy évente 6 nap szabadságot kapott, és hétfőtől szombatig dolgozott napi 9 órában.

Szintén ismerősék a karácsonyi hercehurcában három hetet dolgoznak, napi 12 órát folyamatosan, mert nincsenek kiadva a szabadnapok akkor. Persze kivesznek utána 1-2 hetet attól függően, hogy családosok vagy sem, de ilyen Magyarország, sőt szerintem ilyen a világ :(

Amúgy próbálj meg kicsit gyorsabban haladni a programozással, kis ideig legyen türelmes a barátnőd, te is húzz bele, és mikor megszoktad a tempót már menni fog gyorsan.

Engem gyárban akartak alkalmazni heti 5 napban 12 órát és mellette még egy napot 18-at. egy úgy nézett volna ki, hogy reggel hattól éjfélig, majd másnap reggel 6-tól simán 12 órát este 6-ig. Én csak betanulási időn voltam, 10 órát hétfőtől szombatig, de abba is majd bele döglöttem. 50 kilós zsákokat kellett pakolni egész végig, napi kb. 10-11 tonnát megállás nélkül (10 perc szünetem volt, addig gyorsan kajáltam), egyik nap aztán még munkaidő után jött egy 4 tonnás lisztszállítmány és azt is vállon kellett becipelnem, túlórapénzt meg nem kaptam. Ja, amúgy 500 forintos órabér volt.

Mondom köszi, de ezt nem...

Aztán később kiderült, hogy egyetlen egy tartós melósuk van, az is 1 hónapot dolgozik, 1-et otthon van felváltva.

Szánj rá egy pár percet, hogy megbeszéld a barátnőddel a helyzetet.

Hamar letisztázod, hogy ez most ilyen, még csak az elején jársz, és neked kell ez a munkahely.

De alig várod, hogy belerázódj, több szabadidőd legyen, és azt vele tudd eltölteni.

Addig minden nap legalább egy kedves SMS-t vagy telefont bele tudsz préselni a napjaidba.

Amikor a férjem éjszakás, sajnos alig találkozunk. Ilyenkor minden reggel az ő telefonjára kelek, váltunk pár szót, és jobban indul a napom. Ilyesmi gondolom neked is belefér.

Adj magadnak az új helyen még három hónapot, és ha nem javul a helyzet, akkor keress újat. Azt írod, még sokszor te hibázol, ezért ilyen hosszú a munkaidő, idővel fel kell tudni venni a tempót. Ha nem sikerül, akkor neked se jó ez, és a cég is hamar meg fog válni tőled, mert nekik sem mindegy. Bármilyen hihetetlen, de nem az a cél, hogy hullafáradt, figyelmetlen, végkimerülésben szenvedő emberek kínlódjanak a munkával.

Ez azért nem ugyanaz, mint egy bolti eladó állás, ahol ezer másik van a helyedre egyik percről a másikra, és pofátlan módon kihasználják, hogy kell a pénz, tehát kell a munka. Szellemi munkát végzel, gondolom a megfelelő beosztásban, ami ezzel jár. Senkinek nem lesz jó hosszú távon, ha napi 18 óra alatt tudod teljesíteni azt, amit 8 órában várnak el.

Szia!

A páromnak új munkája lett, szuperül keresett de napi min. 14 órát dolgozott, sok utazással. Mire hazaért már nem akartam piszkálni, olyan fáradt volt szegény.

Ő is aggódott, de nem merte bevallani nekem. Elé álltam, hogy csak kérjen meg rá és akár két évig is csinálja ezt nyugodtan, majd én támogatom benne. Jól mutat az oneletrajzban, jó pénz és jó tapasztalat.

Boldog voltam, hogy bebizonyíthatom, azért vagyunk ketten a kapcsolatban, hogy támogatni tudjuk egymást. Azt hittem ezzel nem lesz gond, én megbarátkoztam a nehézségekkel, sőt élveztem, hogy támaszkodhat rám.

Fél év után szakított velem. Azt hittem azért mert már nem szeret.

Összetörte a szívemet, nem értettem mi történt. Aztán összeállt bennem, rájöttem hogy félt hogy elveszít, kevés nekem, ezért szakított, mert csak úgy bírta ki, ha ő irányít.

Dühös voltam és összetört. Kiabálva vágtam a fejéhez, hogy tudom miért csinálta, nem értem hogy nem hiszi el nekem hogy csak ő kell, és hogy milyen büszke voltam rá a munka miatt is.

Kiderült, nem abban nem bízott, hogy én lépnék le, hanem egyszerűen nem tud hinni magában.

Már 4 hónapja udvarol, és megpróbál újra a bizalmamba férkőzni. Nehéz, mert félek hogy megint nem fog hinni magában. Nem tudom...