Ő meghódított, most rajtam a sor. De hogyan?

Van közös pont, alakul egy közös baráti kör, ami mindkét oldalról bővül, ez a dolog pedig ad egy löketet a dolognak. De vannak völgyek, most is éppen. A különbség köztünk, hogy én a kört nehezebben bővítem. Ismerkedek, de a barátkozás nálam hosszabb folyamat. Ő időnként pörögni akar, olyankor meg nem mindig bírom tartani a tempót. Én ki akarok mozdulni a lakásból, vele együtt, felfedezőút, akármi, de neki más elfoglaltsága van, barátnővel kávézni, elmenni tombolni stb.

A szikra is nagyon, kiszámíthatatlanul változik, képes fél nap alatt elmúlni, majd akár egy csettintésre robban. Egy kirándulás, közös barátokkal, akár kettesben, egy jó időre lendületet ad. Én igyekszem változni, néha visszacsúszok, a türelmemmel, mikor látom, nincs akivel kezdeményezni. Mert épp az történik, hogy azt várja, intézzek, de mikor oda kerülünk, hogy na, ma menjünk valahova, bocs, van programom. Tudomásul veszi, mire van szükségünk, de ennél többet nem igazán észlelek az elmúlt 1-2 hétben. Biztosan változik, de azért én szeretném ezt minél hamarabb, még féltem a dolgunkat, nem csak tőle, magamtól is.