23L kérdése. Létezik egyáltalán ilyen? Forduljak pszichológushoz?

Soha életemben nem vonzódtam még férfihoz, nem voltam szerelmes, sőt! Emiatt 23 évesen, ciki vagy sem, még mindig szűz vagyok.

Mielőtt felvetnétek az ötletet, a férfiakat kedvelem, ez biztos. :)

Viszont eddigi 23 évem alatt sosem voltam szerelmes és ciki vagy sem, még mindig szűz vagyok. Főiskolás vagyok, odafigyelek magamra, van sok barátom de egyiket sem engedem magamhoz közel. Volt már pasi, aki tetszett, de nem több.

Tipikus monogám alkat vagyok, szeretem a saját magam társaságát és igénylem is az egyedüllétet. Nem szeretem már azt sem, ha túl sokszor csörög a telefonom egy nap. Facebookra nem léptem be több mint egy éve, mert ott is idegesített a sok üzengető. Kész röhej vagyok.

Mostanság viszont érzem, hogy hiányzik valaki mellőlem. De hogy találjam meg ezt a valakit, ha sokszor ennyire antiszociális vagyok?

(Ez utóbbit ne úgy értsétek, hogy a szobámban kockulok. Egyszerűen szeretek olyan programokat csinálni magamnak, ahol egyedül vagyok, a magam ura.)

Terhesnek éreztem randikra járkálni, amikor meg kialakult valami minimális köztem és a fiú között, elkezdtem szorongani, és inkább elköszöntem tőle. Mindig ez van, pedig semmilyen gyerekkori trauma nem ért.

Tudom, hogy paradox, de tanácstalan vagyok. Szeretnék szeretni, de lehet, képtelen vagyok rá? Már az ismerkedési fázis is csak teher a számomra, ezért sokszor nem is akarom folytatni.

Bár nem vagyok hipochonder, szerintetek forduljak pszichológushoz?