Mit tennétek a helyemben, nagyon nehéz?

Ott kezdem, hogy a párommal 6 éve vagyunk együtt, néhány éve együtt is élünk. Az elmúlt év novemberéig jó volt a kapcsolatunk (mindent beleértve), amugy együtt tervezzük/tük az életünket.Külföldön dolgozunk, hogy tudjuk házat venni, legyen pénzünk, hogy családot tudjunk alapítani.Közösen gyüjtjük a pénzünket, közös autónk van, stb... Néha úgy érzem, hogy szeretem, de már egyre ritkábban, már semmi nem olyan mint régen. A nemi életünk is eléggé megromlott (nem kivánom már , pedig szerintem mindketten jól nézünk ki).Régen csak vele tudtam volna elképzelni az életemet.

De most ez már megváltozott. Ahol dolgozunk télen, van egy munkatársam, akit novemberig nem birtam, sőt unszimpi volt! De ő is máshogy kezdett viszonyulni hozzám, és én meg elég nyitott ember vagyok, ezért én is sokat beszélgettem vele. Aztán ahogy teltek múltak a napok, kedztük egymást egyre jobban megkedvelni. Ő egy eléggé mosolygós és jókedvű ember, én meg imádom az ottani munkát+ az embereket, ezért rajtam is mindig látszik, hogy jól érzem ott magam.Szégyellem bevallani, de nekiálltunk föltölgetni. A párom nem, de más már észre is vette, de nem volt nehéz mert egymás társaságában "kivirultunk" mind a ketten. Hozzáteszem, hogy ő is párkapcsolatban él és nem magyar nemzetiségű. Szóval 2 hónapja már nem találkoztunk, és az első perctől kezdve hiányzik, alig várom, már, hogy találkozhassak vele.

Mikor elköszöntünk egymástól (ott volt ugye a párom is), láttam rajta hogy meg volt illetődve, két szelid puszi volt, legszívesebben megöleltem volna, mert már akkor tudtam, hogy hosszú ideig nem fogom látni.

Neki nem tudom mik az érzései, egyeltalán vannak e.

Köszönöm, ha leírjátok a véleményeteket!

23F/25N 26F