Baj, ha nem vagyok szerelmes a barátomba, hanem csak szeretem?

# 7

Inkább az a bicskanyitogató, ahogy te nyilatkozol.

Az teljesen igaz, hogy a szerelem le tud csendesedni (ennek biológiai okai vannak), nem tart örökké a kezdeti lángolás. Viszont ha igazi szerelem volt, akkor hiába múlt el a lángolás, akkor is másfajta szeretet lesz belőle, mint amilyen barátok/családtagok iránt érez az ember. Ő akkor is a társad, a saját feled marad, akivel lelki összhangban vagy, a szexualitásod is vele éled ki, vele hangolod össze az életed.

Valamint azt se felejtsük el, hogy az, hogy elmúlik a lángolás, nem jelenti azt, hogy nem lehet soha többé. Újra tud éledni időnként.

Tehát az IGAZ szerelem hullámzik, ugyan, de sírig tartó köteléket jelent.

Ilyen családi körben nőttem fel, látom, hogy a szüleimnek milyen a viszonya, magam is megtapasztaltam már jópár dolgot az érzelmekről az életben (voltam szerelmes, de olyan kapcsolatom is volt, ahol csak emberi szeretetet éreztem - megsúgom, semmit nem ért az a kapcsolat), így egészen biztos, hogy nem fogom alább adni a dolgokat, csak olyan emberrel kötöm össze az életem, akibe SZERELMES vagyok. És másoknak sem tudnék mást javasolni.

Szerintem mindenki érdemelne egy ilyen társat! Sokkal kevesebb lenne a félresikerült kapcsolat és a válás.

Kérdezőnek:

Azzal semmi baj, hogy azt szereted, hogy ha saját magad fölé tudsz helyezni egy férfit. Egyéni beállítottságtól függ, hogy ki milyen kapcsolatot szeret. Valaki az egyenrangúságot preferálja (pl. én), valaki dominálni szeretne, valaki pedig alá szeretné rendelni magát egy olyan embernek, akire felnéz.

Viszont a lábtörlő szerep, és a párodra való felnézés között különbséget kellene tenned, mert nem ugyanaz a kettő.