Hogyan felejtsem el az Igaz szerelmem?

Nem ismerlek, őt sem. De szerintem, neked nem ő hiányzik. Ha jól végigi gondolod, hogy pontosan mit nem tudsz elfelejteni, vagy mi hiányzik. Az éppenséggel egy- egy éjszakai beszélgetés, egy egy kedves szó, kedves meglepetések, szeretet, egy egyszerű, de sokat mondó ölelés. Neked egy jellem, és sok tulajdonság sor hiányzik. És mivel (feltételezem) ő volt az első, és eddig (EDDIG) az utolsó aki ilyesmikkel árasztott el, csak hozzá tudod őket kapcsolni. Pedig ez nem így van. Van olyan ember(és hidd el közelebb, mint gondolnád) aki ezekkel mind rendelkezik(jó esetleg nagynagy százalékukkal), de sok minden nincs meg benne(negatív), mint a volt barátodban. Lehet h vele jobban éreznéd magad. és ha jön egy újabb szakítás, nem a mostani exedet fogok hiányolni. Nem tőle kaptad meg azt a társadalmi szükségletet amire szükséged van(volt).Lehet, sőt biztos hogy találsz valaki olyat aki jellemileg, személyiségileg sokkal jobban illik hozzád. De sosem szabad visszanézni, fáj, és megsúgom fájni is fog. Egy k*rva nagy lyuk lesz a mellkasodban, talán örökké, de ezt megtanulod elnyomni. HIsz tényleg az élet megy tovább. Sajnos nincs pause gomb, mikor már túl sok, esetleg kevés....Eljársz ide-oda, megismersz embereket, akár a kisboltban is ráakadhatsz arra, akiben ezek a jellem, és nem csak képes így viselkedni, cselekedni, hanem hajlandó is, és lesz egy plusz dolog, amit te az exedből hiányoltál, akkor ő lesz az akiért oda leszel. Csak azzal vigyázz, hogy ne dőlj be az álcának. Mikor az elsőhónapok gyönyörűek, romantikusak, álmaid vállnak valóra, és olyan 1év múlva, jön az álom másik fele....a rémálom...hirtelen nem romantikus, hanem erőszakos, féltékeny, sértődékeny, és még sorolhatnám....

szóval fel a fejjel...am. nekem sokat segít, ha összeszedem a gondolataimat, és leírom, jobb mint kibeszélni, mert csak te látod, az összképét annak, ami az agyadban leforog. És könyebb rendbe rakni, és tisztázni, hogy nah most mivan.

Üdv...

egy darabokra hullott lélek.

Nem tudom, hogy ez a kérdés, még aktuális-e...de ha igen, remélem érdemleges segítséged tudok adni.

Az a helyzet, hogy én hasonló helyzetben vagyok, szintén 3 éve...

Elfelejteni nem fogod, soha...de miért is kéne?!Sok boldogságot éltetek meg együtt, sok élmény kötődik hozzá, ami gyönyörű, és csodás visszagondolni ezekre...de azt tudatosítsd magadba, hogy ez múlt, ez volt, de már elmúlt, és soha nem lesz az mint rég...de ez a szép az életben. hogy mindig valami újjat tartogat az ember számára.

Én azt javaslom neked, hogy menj haza, egyedül...szedd össze az emlékeidet, mely lehet fénykép vagy egy közös dal, vagy ruhanemű, rakj be valami zenét, és gondolj vissza azokra az időkre mikor együtt voltatok. A szép élményekre...engedd,hogy átjárjon az érzés...kicsit sajnáltasd magad, pityeregj, engedd el, engedd el a múltat, és a szíved méllyén egy kis emlékdobozban őrizve rakd el,hogy ilyen is volt szép volt, de ennyi. valamiért ennyi lett belőle.....aztán szedd össze magad, állj fel, és tudatosan arra koncentrálj, hogy megengedtél magadnak egy kis önsajnálatot, de itt vége...egyenesen haladsz előre, és nem tekingetünk visszafelé...mert ha nem tudod lezárni a múltat, akkor nem hagysz teret a jövőnek. Engedd magadba az újjat!

( egy picit nyálasra sikeredett, de így van!)