Teljesen elromlott a kapcsolatom, és szerintem már nem vagyok szerelmes, de nem tudok szakítani?

Szóval neked jobb a magánynál az, hogy van valaki, akivel szinte nem is beszéltek és alig látjátok egymást, a szeretet és a szerelem hiányával vegyítve?

Ha egyedül lennél, akkor kevesebb gondod lenne ilyen téren, mert ez a kapcsolat már csak gond.

Szerintem tudsz te szakítani, csak át kéne gondolnod komolyabban a dolgokat.

Én is hasonló helyzetben vagyok, bár nálunk lassan megoldódni látszik a probléma. A páromnak nagy volt a szája, hogy ideköltözik a városomba (250 km-re lakik, de idejárt egyetemre), idén végez, én féléve bújom az álláshirdetéseket és küldöm neki, hogy mire jelentkezzen. Eddig egyre sem küldött semmit. :) Ez a cselekedete kicsit ellentmond annak, hogy velem szeretne maradni és én már nem is erőltetem. Már talán nem is akarom igazán, hogy itt maradjon. Könnyebb lesz véget vetni ennek, ha 250 km-re lesz tőlem és találkozni sem fogunk tudni, mert nem lesz pénze a jegyére, vagy ideje a munka miatt, vagy bármi... Erőm nekem sem volt eddig elhagyni, pedig az utóbbi néhány hónap borzasztóan alakult közöttünk és én is tudtam az első hónapoktól kezdve, hogy talán nem ő lesz a nagy ő, még is szerettem/szeretem. Mostmár az eszem is érzi azt, hogy nem ő lesz a nagy ő és ha nem marad itt értem, pedig lehetősége lenne rá, akkor talán könnyebb is lesz idővel kimondani, hogy legyen vége.

Egyébként, csak meg kell emberelned magadat és asztalra csapni, hogy ennyit tűrtél és többet nem. (ez az akarat erő hiányzik belőlem is egyelőre)

Az első hetek piszkosul nehezek lesznek, de utána majd minden elkezd kitisztulni és szebbé válni. :)

ennek semmi értelme, be kell fejezni, ez hogy van is nincs is, nem sok értelme van

ha eleve kezdettől fogva tudtam, nem ő az aki kell Neked, akkor önámítás volt, fejezd be és ennyi, ez csak tanács Te döntesz N