Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Önértékelési zavar? Ha igen, mit tegyek?
Sziasztok,
Másfél éve vagyok együtt egy 32 éves sráccal, én 33 vagyok. A probléma gyökere talán az, h sosem volt kimondva h együtt lennénk, sőt. Azonban már volt családi bemutatás, mki párként kezel minket, szülők, barátok, nem ismerkedünk mással, én szerelmes is vagyok belé. Ő sosem mondaná, illetve, ha úgy is lenne, letagadná még saját maga előtt is. Kicsit kusza a helyzet alapból. Az én problémám az, h én folyamatosan azt érzem, hogy kevés vagyok neki, holott ezt TÉNYLEG SEMMIVEl nem érezteti, sőt. Ha sokáig kimarad, állandóan rémeket látok, ha facebookol, állandóan nézném, kinek ír és mit és mindig megijedek, amikor olyan lányismerősével beszél, akit még nem ismerek. Nyomatékosítanám, h nem egy csélcsap típus, hűséges embernek ismertem meg és azt gondolom, h mellettem soha nem is volt mással. Nem bizalmatlankodunk, nincs ellenőrizgetés, szabadon mozgunk egymás gépén, telefonján. Nem szoktunk órákra eltűnni, ha külön is megyünk vhová, általában tujduk, hol, kivel van a másik.
Mégsem tudok szabadulni a félelemtől, hogy lehet, hogy valami szörnyű dolgot nem látok, hogy láma vagyok, nem veszem észre, stb.
Egyszer mással már volt ilyen és hát róla sem hittem volna.
Kérlek adjatok tanácsot, hogy magamban h tudnám helyretenni ezt.
33/N
válasza:Neked igazán az segítene ha kimondanátok,hogy jártok.
Csak azt nem tudom milyen úton módon
válasza:Ezt csak te tudod eldönteni magadban, hogy megbízol-e benne, de szerintem könnyebb lenne, ha meggbíznál.
De vannak olyan típusú emberek akik nem tudnak változtatni a féltékenykedő beállítottságukon.
Csak nehogy a kapcsolat rovásárra menjen a bizalomhiány, féltékenykedés...
válasza:Szerintem te félsz valamitől. Talán attól, hogy ha ki kellene mondani, hogy jártok, akkor azt mondaná, hogy nem?
Ezt a helyzetet nem szabad megengedni. Tudnod kell, hogy mi a szándéka, és tessék nyíltan beszélni róla vele. Ne félj attól, hogy esetleg nemet mond, mert ha nem is modja ki és még is így van, akkor csak jobb, ha tisztában vagy vele. Akkor tudsz dönteni, hogy megéri e vele elherdálni az életedet, vagy keresni olyant, aki nem hagy kételyek között, és kitart melletted. Ha számodra kedvező a válasz, akkor fellélegezhetsz,ha nem kedvező, akkor pedig tisztában vagy a dolgok állásával. Megfelelően tudod utána irányítani az életedet. Nem szabad félni a valóságtól, mert ha nem tudunk róla, borzasztó meglepetéseket tud okozni. Amiről tudunk, tenni is tudunk ellene, vagy mellette.
Én ezt igyekszem nem áttolni, hisz tudom, h ez bennem van és Ő nem tehet róla... Szal nem rendezek hisztis jeleneteket, nyugodtan elmehet pasis estézni. Sőt, néha én küldöm, mert hiszem és vallom, h ez mindkét félnek kell.
Ez a kimondós dolog nem működik. Abban a pillanatban, h kettőnk "párkapcsolatára" terelődik a szó, rögtön befeszül, a párkapcsolatokkal csak a baj van, stb. Ki nem mondaná, h a barátnője vagyok, holott már 3 hónapja együtt is élünk....
Szal az ő oldalán is vannak ezzel bajok, de ez meg az ő feladata, h helyre tegye magával. Én ettől a szörnyű "nem vagyok elég jó" érzéstől szeretnék megszabadulni
válasza:6-os, köszönöm. Nem mentegetőzni akarok, mert közben gondolkodom folyamatosan. Van, h kimondja néha. De úgy általában arra jutottam, h semmiemberi dolgot nem nagyon szeret így nevén nevezni. A jövőtervezés most bizonyos szempontból lényegtelen, mert nem szeretnék családot és gyereket és aját elmondása alapján ő sem. Ez így, részemről rendben is van.
Egyébkét én sem értem feltétlenül saját magam, mert egyebként, korábbi kapcsolataimban határozott, karakán tudtam lenni, sosem volt ilyen gondom.
Tudom, h nem a legegészségesebb, legjobb ez, ami van, de egyébkét meg olyan boldog vagyok mellette. Egyikünk sem az az agyonromantikus, kézenfogva sétálós, néha mégis tesszük és akkor mkettőnknek jó. Szóval mindkét oldalon vannak érvek pro és kontra, azonban ha csak a tényket vesszük, akkor tényleg az lenne a megoldás, h kiadom az útját, ha nem hajlandó legalább ennyit vállalni. Azonban tartok tőle, hogy a topik indító érzés ettől nem múlna el. Nem múlt el a múltban sem, másnál sem. Amint szerelmes leszek, fontos lesz nekem a másik jön ez a hülye érzés.
válasza:érzelmi dolgokban ő elég magának való, de azért sokszor érezteti, hogy fontos vagyok. Például hazafelé vesz vmi apróságot, egy szelet csokit, reggel, este hozzámbújik, ő megfőzi a kávét olykor, majdnem mindig hív magával szinte mindenhova, felhív, ír, ha késik, segít a házimunkában is. Mondjuk ő dolgozik többet, tehát az nekem vhol természetes, h ez jobbára rám hárul. Sok módon kimutatja ő, nem tudom, h nekem mi lenne az elég, de néha attól félek, h semmi. Múltkor volt egy féltékenységi rohamából fakadó vitánk. Én nem is tudtam, h egyáltalán van benne iyen érzés. Erről sosem esett szó. Azóta jobban kimondjuk a dolgaink, de pl mivel hajlamos vagyok a túlzásra, attól is félek, h átesem a ló túloldalára. Ha pl már egy napig nincs bújás, már jönnek bennem a szörnyek, holott sok esetben csak arról van szó, h sok a melója és azon jár az esze.
Az a baj, h ezek olyan apróságok, meg mindennaposak, h ha ezt mindig felhoznám, amikor érzem, akkor állandóan erről beszélnénk.... :(
válasza:A válaszomra adott válaszod, meg a kommentjeid alapján egy értelmes, okos nőnek gondollak.
Akkor nem szabad félni az elkötelezettségtől. És ezt a te lelki nyugalmad, és biztonságod érdekében éreztetnie is kellene feléd. Nem feltétlen kimondani kell, hanem a cselekedeteivel biztosan tudtodra kell, hogy adja, hogy ti ketten egyek vagytok. Ez a tudat nélkül bizonytalan az életed. vele. Ennyi idő után ennek már teljes bizonyosságnak kellene lennie.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!