Néha annyira nevetségesnek érzem magam. Voltatok már így?

Már nagyon régen szakitottunk az előző barátommal. Elég nagy fájdalmakat okozott azzal amiket mondott, tett és azzal, hogy megcsalt. Ezeknek ellenére én nem akartam, de ő kimondta, hogy vége. Lehet, hogy ez gyerekes, éretlen, de azóta se tudok más fiúra úgy nézni mint rá. Akik nem hasonlítanak rá belsőre(hiába tudom, hogy ők rendes srácok) azok iránt nem tudok semmit érezni. Nem tudom Őt kizárni a jelenemből mindennap ott van a gondolataimba az a rengeteg boldog emlék. Nem elfelejteni próbálom ezeket, egyszerűen csak tovább szeretnék lépni. De valami visszahúz, nem megy.

Ez normális?!