Voltatok már úgy hogy "lemondtatok" valakiről, akit pedig szeretettek és fontos volt nektek?

Az elmúlt 1 évem arról szólt, hogy próbáltam neki segíteni, hogy kimásszon az adósságaiból, rendezze a családjával a kapcsolatot. Spóroltam mindennel amivel csak lehetett. Minden kérésem és jótanácsom ellenére is azt kellett tapasztalnom, hogy 2 doboz cigit elszív naponta, hétvégente literszám issza a whiskyt, taxival mászkál bulizni.

Megpróbáltam az édesanyjával kibékíteni (aki azért fordult el tőle mert többször meglopta). Persze ez sem sikerült, az lett a "beszélgetés" vége, hogy mindegyik a saját vélt vagy valós sérelmeit hangoztatta.

A munkahelyéről is kirúgták, mert állandóan kimászkált bagózni, ha a főnöke hívta sose vette fel a telefont...

Most úgy érzem, hogy én nem haragszom rá, de nem látom annak értelmét hogy tovább harcoljak azért, hogy boldog és normális élete legyen, mert úgy ez nem megy, hogy csak én akarom.