Egyik nap szakitottunk 5 év után, és máris hiányzik. Túl lehet ezt élni?

Igen túl fogod.

Ez nem gyógyithatatlan betegség, nem daganat, nem súlyos cukorbetegség szóval nem fogsz belehalni.

1. vagyok

Ha közös megegyezés, és mindketten úgy éreztétek, hogy nem működött jól a kapcsolatotok, akkor hidd el, hogy nem Ő az igazi! Nyugi, természetes, hogy most nagyon rossz. Sokan úgy gondolják, hogy legjobb begubózni ilyenkor. Én viszont azt tanácsolom, hogy először is sírd ki magad, de úgy istenigazából! Sírj, amennyit csak bírsz, ne fojtsd el könnyeid, add ki magadból a feszültséget! Aztán, ha úgy érzed, valamennyire megnyugodtál, menj, sétálj egyet, szellőztesd ki a fejed. Menj, sportolj valamit, add ki a feszültséget, bánatot magadból!

Szörnyű dolog, de igaza van az előtte válaszolónak. Először is sírd ki magad, pakold össze azokat a dolgokat ami ráemlékeztet és tedd el a pince mélyére. Én is így csináltam.Leírom a történetem:Sírtam minden nap, mert folyton ő járt a fejemben és azt gondoltam sosem fogom tudni túltenni magam. Romlott az egészségem is annyira magamalatt voltam. Szegény szüleim és barátnőim próbáltak volna akkoriban felvidítani, de még mosolyogni sem volt erőm. Feküdtem csak az üres sötét szobában(a redőnyt se húztam fel sose) és azon gondolkodtam most mi lesz az életemmel. Nem ettem, nem ittam, csak feküdtem mint egy darab fa!Ez kb. két hónapig tartott. Lefogytam és sokat betegeskedtem. Szörnyű időszak volt így utólag visszagondolni. Aztán egyik nap kimerészkedtem 2órácskára az egyik helyi edzőterembe. Nem szóltam senkihez, bedugtam a fülembe a zenét és elvoltam egyedül. Aztán jobban éreztem magam amikor hazaértem. Másnap is elmentem és így tovább. Egyre jobban éreztem magam. Szabályosan éreztem, hogy jól esik a friss levegő. Kezdtem új embereket megismerni az edzőteremben, ideig-óráig elfeledtették velem a bánatom. Aztán már a barátnőimmel is szívesebben találkoztam és most itt vagyok egészségesen és boldogan!:) 4éves kapcsolatom ért véget úgy, hogy előtte 5évig barátok voltunk...együtt nőttünk fel, tinikoromtól felnőttéválásomig ő volt a mindenem. A társam a legjobb barátom, a szerető férfi..minden. Gondolhatod..de túl éltem. Igaz sokáig nem volt párom kb. 2évig, de nem is hiányzott. Magam ura voltam, új barátokat szereztem, új életet kezdtem,lediplomáztam, új munkám van,új külsőm van, sportolok és van egy 2éve tartó kapcsolatom ahol minden nagyon szuper!:)

Te se add fel! Nagyon nehéz az eleje persze, de ne hagyd hogy te is ilyen állapotba kerülj mint én! Tudom én könnyen beszélek hiszen már túl vagyok, de ő csak egy férfi a több millió közül. Biztos, hogy te is találni fogsz egy újat és jobban, de egyenlőre ne erre koncentrálj. Hanem lelkileg tedd rendbe magad és ne hagyd, hogy depresszióba ess! Szurkolok érted!:)

Persze, hogy van remény!:) Csak higgy benne!:)

Te is erős nő vagy, túl fogod tenni magad rajta!:)