Milyen egy borderline személyiségzavaros emberrel együtt lenni?

kérdezd meg a pasim. engem azzal "diagnosztizáltak",bár szerintem csak a skizofrénia és a bipoláris depresszió igazán pszichiátriai betegség,a többit csak a 21. század hozta,de mindegy,mindenbe mindent bele kell magyarázni.

Szóval,valóban vannak zavaraim, a hangulatom nagyon ingadozó általában,régebben sokat falcoltam,de szerencsére a mostani kapcsolatomban már nem. sajnos én tényleg elég önpusztító vagyok,és a legnagyobb hibám,hogy képtelen vagyok mértéket tartani bármiben is,ezért ha iszom,akkor kurv@ra iszom,ha tépek,akkor baromira sokat és rendszeresen,stb. nagyobb viták heti 1x,amit már megszokott,és elfogadtak,hogy az én lelkemnek egyszerűen kell az heti,kétheti egyszer,hogy jóóól összevesszünk,és kisírhassam magam,miközben ő átölel. gondolom a bordinak is van több fajtája,szerintem én sajnos a legrosszabb vagyok. keményen tudok manipulálni,bármit kiszedek bárkiből,bárkit és bármit megkapok,anélkül hogy bárki észrevenné,igazából csak kihasználtam.imádom sajnálni és sajnáltatni magam,a többi ember sajnálata csak megerősít.nagyon furcsa dolgok,és tudom,hogy egy g*ciláda vagyok,meg is kaptam már érte a büntetésem,azt hiszem. ráadásul az sem segít a helyzetemen,hogy mások szerint kimondottan szép vagyok,ezért sok társaságban mozgok,meg zenész is vagyok,és sok emberrel kell beszélnem. ez mindig bővíti az éppen kihasználandó emberek körét (félreértés ne essék,nem pénzbeli,ez inkább ilyen lelki kizsigerelés).

szóval,nem,nem jó egy bordis emberrel együtt élni. sajnos azt hiszem,tényleg önpusztítóak vagyunk,testileg-lelkileg,és addig feszítjük a húrt,amíg valaki le nem leplezi az álcánkat. sokszor voltam már közel a tűzhöz,de a mai napig mindenki azt gondolja rólam,hogy én milyen egy cuki,barátságos,gyönyörű és okos lány vagyok. na,az eszem sem segít mindig...néha sz@r dolgokat tervezgetek,amit nem szabadna.főleg,hogy orvosira járok...

nem jó,és kész,ne kezdj bele,ez a tanácsom.

Menny és pokol. Amikor épp jó passzban van, akkor ideális partner, figyelmes, elbűvölő, tökéletes szerető. Ez tart mondjuk egy napig. Aztán másnap jön a szenvedés.

Egyenes kommunikációra gyakorlatilag képtelen, manipulatív. 1000%-os figyelmet követel, akkor is, ha épp rossz passzban van (ami elég gyakori), ilyenkor rám zúdítja a világfájdalmát és elvárja, hogy vele együtt szenvedjek. Kötődésre képtelen, nem hiszi el, hogy őt lehet szeretni, elfogadni, ezért (akaratlanul) mindent elkövet, hogy belerúgjon a partnerébe: szavakkal, tettekkel, bárhogy! Totális bizonytalanság, hullámzás az egész kapcsolat. Csak olyan társ való egy borderline mellé, aki 100%-ig biztos önmagában, nem veszi magára a sértéseket, bántásokat, megalázásokat, aki egy legyintéssel felül tud kerekedni ezeken, aki kellőképpen stabil személyiség. Vagy pedig mazochista.