Hogy lehet, hogy sokan olyan tragédiának érzik a szerelmi életet, és nehézségnek a párkeresést?

Ostoba fa szfej kérdés, mármint a feltételezésed. Az ittlét sem biztos,hogy egésznapos. Én is csak fel fel nézek, ha van egykét kérdés, hozzáhányok valami véleményt. De ezeknek van egy életbeli előzménytörténete!

Én már szólítottam le nőt, csak egy könnyed beszélgetés, de majd megpusztultam az unalomtól. Más nőkkel is társalogtam , szituáció hozta, azokkal sem éreztem jól magam. Egyszerüen nem vonz a társaságuk. Ba szni ba sznám őket, de egyébként érdektelenek számomra. Nemi vágy igen, mentális kötődés nem!.

Nyűg, mert sosem tudhatod, hogy mennyire gonosz gecy a nő, sosem tudhatod,hogy milyen idegállapotban van, épp a "mert valaki kihasznált, ezért az egész világon akarok bosszútállni" életszakaszában van, és boldog boldogtalant megaláz, elutasít, mert neki most olyan hangulata van, szóval kifogsz egy ilyen férget, aztán cseszheted, még egy ilyen malőr miatt érzed értéktelennek magad alaptalanul. Pofára esni/mindegy milyen ok/ kellemetlen szar érzés.

Egy nő nem mindenkinek ér meg annyit, ahogy egy monoton párkapcsolat sem.

Képzeld el, vannak olyan emberek, akik a szexen kívül el nem tudják kézleni, hogy mi a fészkes fenét lehet egy nővel még csinálni.

Bevallom én is ilyen vagyok. Engem csak a férfias dolgok érdekelnek,és az érdeklődési körömön kívül nem szivesen foglalkozok mással. Vannak még ilyen emberek, akik nem szivesen szakadnak ki az élet"rutinjukból" valaki más miatt.

A szerelmi élet valóban egy tragédia! Az egyszer fenn, egyszer nagyon lenn érzés összetettje. Van egy igen euforikus szakasza, amikor dugsz, és minden jól megy. Utána jön a megszokás, és a közöny, illetve a sok aggódás, amikor meg vége lesz, akkor lelki beteg leszel, és állatira lenn érzed magad. Az embereknek általában életszakaszuk során több viszonya is volt, mint állati boldogan indult, hogy jajj de imádom ,aztán mégis szétmentek. Pedig mindig úgy érezték az elején,hogy váó, ilyen fantasztikus még nem volt, ez kell nekem. Aztán látszik mi lett belőle. Minden aktuális viszonnyal ami működőképesnek látszik így szoktak lenni, aztán az esetek zömében valamikor eljön a pofáraesés fázis.

Sokak csak az érzelmeik, ösztöneik által meg a nemi ösztönök által hajtva illetve túl optimistán hozzáállva ezekhez a dolgokhoz állandóan viszonyt hajkurásznak.

De vannak akik előre gondolkodnak, statisztikákat figyelik, túl sok negatív példa volt a környezetükben, és átlátták,hogy negyede olyan jó sincs ez az egész euforia -hajkurászás mint amit a sok ösztönlény itt leprodukál az élete során többször is. Mert egyszerüen nem biztos hogy megéri. Mint a kezdeti, mint a későbbi szakaszaiban elég nagy rizikója van a pofáraesésnek egy viszonyban.

Vannak akik pesszimistán állnak hozzá, / ha tízből 8 viszony beszarik, akkor mért pont én volnék már az az elenyésző kivétel?! inkább ne legyen semmi, de nem ba sszakmár rá,így nyugisabb, egy vállalható kompromisszum./

Van aki így gondolkodik, és inkább fizetős nőkhöz megy, ott ugyanis sohasem a nő választ! hanem a férfi. Ott többnyire a nőnek vannak kötelességei, meg teljesítménykényszere, ellenben a nem fizetős normál viszonyokban többnyire! fordított a helyzet.

Ezeket sokan bekalkulálják, szoroznak osztanak aztán arra jutnak,hogy HMMMMM SZAROK AZ EGÉSZBE BELE! irány a kerülő út és szabadabb vagyok, meg kevesebb kudarc ér. Annyit meg nem ér az egész nyűglődés.....

CSak azért írom ez, hogy lásd, vannak akik így gondolkodnak.

Akik ezt teszik, azok számára valóban egy kölönc az egész párkeresés, és egy viszony fentartásával járó állati sok elvárás. Ha nem hozod a szintet hosszú távon, érdekvesztés miatt szétmentek a francba. Az meg azt vonja maga után, hogy oda a rengeteg idő+pénz + energia + lemondás, amit bele"öltél" az egészbe.

Utána meg csak egy emlék marad az egész, amire nem is buztos hogy "édes szájízzel" gondolsz vissza!