Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Aspergeres (autista) a fiúm, nagyon szeretem, de ez nem normális kapcsolat. Mit csináljak?
Hosszú leírás, bocs, nem tudom rövidebben: három éve ismerjük egymást, egyszer már szakítottam vele, akkor fél évig nem találkoztunk, aztán ő megkeresett, hogy kezdjük újból.
Akkor azért akartam befejezni, mert nekem nagyon kevés volt az, amennyit találkoztunk (a szakítás előtt már csak úgy havonta 1x). De neki elég volt ennyi, hetekig elvan magában, nem hiányzik neki a kapcsolat.
Ezt akkor megbeszéltem vele, meg is értette, hogy nekem így nem jó, sokkal többször szeretnék vele lenni, de nem tudott vagy nem akart rajta változtatni.
A féléves szünet alatt próbáltam őt elfelejteni, kerestem fiúkat, voltak futó kapcsolatok, de rengeteg minden van, ami sokkal jobb vele...
Miután újrakezdtük, nagyon odafigyelt rám, sokszor találkoztunk, szuper volt minden. Aztán teltek a hónapok, és most megint kezdünk ott tartani, hogy nem keres, nem találkozunk, most három hete nem láttam. Én persze mondom, hogy találkozzunk, de kibújik alóla, visszahúzódik. Ha nagyon erősködnék, akkor ráállna, de őszintén szólva nincs kedvem hozzá, hogy folyton én kezdeményezzek, ő meg csak beleegyezik.
Nem hiszem, hogy más csaja lenne, és azért lenne ez. Egyszerűen neki megerőltetés az, hogy rendszeresen találkozzunk, megerőltetés a "normális" kapcsolat.
Asszem ezt itt kell befejezni, de nagyon nehéz, tényleg szeretem, de ezt nem akarom tovább csinálni. Lehetne azt, hogy mellette "tartok" más fiúkat, hogy legalább a szex ne hiányozzon, és akkor ő is lehet a szeretők közül az egyik... Csak ez se könnyű, mert én nem szeretőnek akarnám őt, annál ez nekem sokkal komolyabb.
Aspergeresek vagy mások, ha van tanácsotok....
@Pavel: nekem meg egyre inkább tetszik a 2. megoldás.
Az egy megfogható, racionálisan kezelhető dolog lenne. Hetente egy nap, vagy a hétvége, és neki sem kell azon görcsölnie, hogy vajon mit is szeretnék pontosan.
Ha csak annyit mondok neki, hogy kezdeményezzen gyakrabban, akkor el lesz veszve, hogy hogyan és mennyiszer és mit csináljon. De ha konkrétan megmondom, hogy "ezt csináld", azt meg fogja érteni.
Itt részemről az a kompromisszum, hogy odavész a spontaneitás, meg az a borzongatóan jó érzés, hogy a férfi kezdeményez és irányít...
B+, ha egyszer túl leszünk ezeken a problémákon, könyvet írok az NT-Aspie kapcsolatokból :)
Közben megnéztem az ajánlott filmet, sok újat nem mondott, de az NT hölgy olvasgatott benne egy AS-könyvet, ami valóban létező könyv:
Ezt olvasta valaki, és ha igen, érdemes?
válasza:
válasza:" Ha csak annyit mondok neki, hogy kezdeményezzen gyakrabban, akkor el lesz veszve, hogy hogyan és mennyiszer és mit csináljon. De ha konkrétan megmondom, hogy "ezt csináld", azt meg fogja érteni. "
- Pontosan így van, és így is kell tenned!
" Itt részemről az a kompromisszum, hogy odavész a spontaneitás, meg az a borzongatóan jó érzés, hogy a férfi kezdeményez és irányít... "
- Ha ez neked meghatározóan fontos, akkor nem Ő a Te embered!
A házasságok 60%-a válással végződik - a maradékból hány kapcsolat lehet igazán boldog, és harmonikus?
Egy idő után lecseng a hormonháború, kiderül, hogy a másiknak is vannak hibái, nem gondolatolvasó (azokat a vágyaidat pedig, amelyeket te sem tudsz megfogalmazni, még annyira sem fogja kitalálni :) ).
A megoldás szerintem az, hogy egy kapcsolaton folyamatosan dolgozni kell, kommunikálni, csiszolódni.
Szerintem mond el neki, hogy fontos neked ez a kapcsolat, és azért, hogy működjön, változnia kell. Te segítesz neki, ez egy lassú folyamat lesz, de a lényeg, hogy neki is tennie kell valamit!
Ha az ember 20 évesen, az első komolyabb kapcsolatában tudná mindazt a másik nemről, a nők/férfiak "működéséről", amit 30 évesen tud, lehet megkötné ugyanazokat a kompromisszumokat, melyeket 28-35 évesen már megköt.
Magyarán: lehet, hogy a következő kapcsolatod jobbnak tűnik majd, de ott is kiderül, hogy az élet nem fenékig tejfel...
válasza:De kérdező, ha neked kell az udvarlás, kellenek a spontán dolgok, akkor egészséges emberrel kezdj. Mondjuk sokszor ezek sem tudják ezt megadni, de a lehetőség ott van. Ki látott már udvarlást érzelem nélkül? Mondjuk van, csak az nem párkapcsolat céljából. Ennek a gyereknek olyan betegsége van ,hogy az egész élete monoton lesz. Neked is.
Ha nem egészséges emberrel jössz össze, akkor meg viseld el, hogy gyakorlatilag mindig eggyel több gyereked lesz.
válasza:#35: Ez nem úgy van, hogy nekem az "udvarlás kell". Nekem sok minden "kell", amikből valamit megkapok tőle, valamit nem, de nem várom azt, hogy mindent megkapjak. Viszont fontos, hogy értsem azt, hogy miről mondok le és annak hosszútávon milyen hatása lesz, lehet-e azzal a hiánnyal együtt élni.
"gyakorlatilag mindig eggyel több gyereked lesz."
Ezt viszont nagyon pontosnak gondolom AS kapcsán, és úgy gondolom, hogy alapesetben neki egy anyáskodó nő lenne az ideális, az meg nem én vagyok.
Viszont a kapcsolatunk érdekében ezen a téren ő sokat változtatott, miután megértette, hogy mit szeretnék. Képes arra (biztosan sok odafigyelés kell hozzá), hogy rendszeresen megkérdezze, hogy hogy vagyok, mik történnek velem, kéri, hogy meséljem el. A kapcsolatunk elején ez teljesen hiányzott... Akkoriban mindig azt akarta, hogy ő mondja el, hogy mi foglalkoztatja, mint egy gyerek, én meg hallgassam, mint egy anyuka.
Próbálom mindenben az egyenrangú, szimmetrikus viszonyt elérni, hogy minél kevésbé legyen gyerekszerepben, és hogy én is támaszkodhassak rá, amikor kell.
válasza:Szia! Köszi a választ. Régi kérdés, de kíváncsi voltam.
Min csúszott el a dolog? Az utolsó hozzászólásodban írtad, hogy az anya-gyerek dinamikát szeretnéd egyenrangúvá tenni. Nem sikerült vagy más volt az ok?
És azóta lett új párod?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!