Van itt valaki akinek akkor sikerült megtalálnia a szerelmét amikor már elkönyvelte, hogy soha nem lesz barátja, barátnője?

Hát engem ez nem tud érdekelni, hogy minek mi a lényege, hogy úgy őszinte legyek.

Inkább a prédikálás helyett elregélheted, hogy minek is tetted fel a kérdésedet! Csak nem feladtad? :D

"Kaphatnék végre értelmes választ a kérdésemre gyökérkedés nélkül?"

Megkaptad! Vagy a "nincsnek" melyik része nem volt világos? :)

Aztán van akiknek később bejön, van akinek nem, majd attól függ mit dob a gép.

Engem meg már nem is érdekel az egész.

Nagymamám a válása után ismerkedett meg (mostoha)nagypapámmal és egy igazi arany emberre lelt benne. Az ő kapcsolatuk nem csak külsőleg de belsőleg is tökéletes. Szóval sosem szabad feladni a reményt!

Igazából tényleg csak annyi az egész hogy addig küzdesz amíg el nem éred amit akarsz (mint az egeres mesében).